2010. máj 15.

A Civil Rádió és a profizmus

írta: Sólyom Bátor
A Civil Rádió és a profizmus

 

Ma kellemetlen, esős idő volt, az egyetlen fogható rádióadó a Civil Rádió, ami már önmagában is mutatja, hogy ez egy amolyan „ha kell, ha nem, akkor is megy” dolog. Vagyis olyan, amely alapvetően egy piszok szar hullámhosszt kapott, amit gondolom, alig lehet fogni, amikor mindenki hallható, de szuper, amikor egyébként csak zaj van az éterben.
Bartók Béla és Balázs Béla Kékszakáll-ának egy jelenete volt hallható, majd egy középkorúnak ható nő beszélt erről-arról kellemes, de kevéssé meggyőző lendületű hangon. Megakadt, elvesztette néha a szavakat, egyszer még a fonalat is. Nem volt profi, viszont megtudhattam olyan dolgokat, amikről eddig nem tudtam, vagy nem így tudtam. És végső soron azért mégiscsak tudva szórakozni értékesebb, mint szórakozva szórakozni.
Magyarországon (ahogy sok más helyen is) a népszerűség és az érték szinte teljesen fordítottan aránylanak egymáshoz. Amit sokan néznek, hallgatnak, az bizonyosan felszínes, buta, és hatásvadász. A jól menő kereskedelmi rádióadók műsorvezetői profik. Ami egyáltalán nem kevés, mert olyanokat jelent, hogy bármikor bármire frappánsat tud reagálni, bármiről véleményt tud generálni magában, pontosan érzi, ki az, aki segítségre szorul a betelefonálók közül, és ki az, akit lehet hagyni megszenvedni a mondandójáért, mert jót fog mondani egyedül is. És még ezer dolog: mikor lehet és kell hangosan beszélni, mihez milyen zene illik, stb.. De aztán ennyi. Felületes, közhelyes, álszellemes pojácák mind egytől egyig. Van, aki kicsit jobb, de a pocséknál egyik sem jobb. Minap a Balázs Show-s Balázs és még egy makkalja figura betelefonálós betétjátékot játszott, ahol olyan szinten segítettek, hogy miután a kettő válasz közül a játékos az egyiket választotta, arra kérték, válassza inkább a másikat. És ezen nevettek nagyokat, és velük bizonyosan nevettek a föld ostobák, akik ezt Balázs (és társa) kedvességének, önzetlen segítőkészségének tudták be. A helyzet, természetesen, a fordítottja. Balázsék feladata ilyenkor az, hogy minél többen telefonáljanak be, és kerüljenek be a valahányas listába, akik közül valaki nyer mondjuk 1 millió forintot. Balázs ekkor nem a telefonálónak segít, hiszen a játék szervezőinek totál mindegy, ki nyer, valaki el fogja vinni az 1 milliót, ami nem mindegy, hogy mennyien telefonálnak. Két féle módja van a minél több pályázónak (betelefonálóknak, helyes megfejtéseknek): az egyik, hogy a válasz evidens, a másik, hogy segítenek a megoldásban, ezt hallják mások, és legott ők is telefonálnak. Balázs és társa a leggusztustalanabb üzleti érdekből segít olyan megveszekedetten, de ezt még úgy is adják elő, mintha jó fejek lennének. De a leginkább gázok, azok, akik ezt beszopják.

A Civil Rádió nem volt profi, hebegő volt, ügyetlen volt, de sok mindent adott nekem, ha más nem egy kis jó értelemben véve karcos Bartók zenét, egy az opera műfajában nagyon ritka, művészi szövegkönyvet Balázs Bélától, míg a profiktól soha semmit nem lehet kapni azokon a jó számokon kívül, amit viszont naponta akár többször is lejátszanak nagy szellemtelen médiamantrájuk közepette.

 

Szólj hozzá

közélet kultúra irodalom médiakritika civil rádió