Korai versek 2.
Játék
Játszottuk a napfényt,
emlékszel kedvesem ?
Eső voltam neked,
s esernyő te nekem.
Sírást is játszottunk,
fájót, keserveset.
Hogy szárítottál fel
kendőddel engemet !
Játszottunk csendet is,
fát játszottunk, erdőt.
Játszottuk, hogy játszik
két megszeppent felnőtt.
Játszottunk, játszottunk,
s lám, ez lett az átkunk,
egymás kezét fogva
most szerelmet játszunk
A dologhoz hozzátartozik, hogy akkoriban hasonló saját élményem sem volt. Mint ahogy, egyébként, azóta sem.