A Jégkorszak trilógia nagyon jól indult. A szövegek végtelenül szellemesek, a karakterek egyszerűek és szerethetőek, a történet jelentéses és szép. Egyetlen dolog történik, és annak minden apró rezzenését végigélvezhetjük. Kiváló mozi.
Persze, nem mentes gondolkodásunk korlátosságától, enyhén imbecilitásba hajló nyugati kultúránk árnyitól, tévedéseitől. Ilyen, hogy meg lehet tenni minden következmény nélkül, hogy egy csordába egyesítünk egy őslajhárt, egy mamutot és egy kardfogú tigrist. Ez azért egy nem normális, mondhatni beteg horda. Csorda. És erre nem jó ellenérv, hogy voltaképpen az emberekről szól a történet, és azt üzeni, akármennyire is különbözzünk, mégis egyek tudunk lenni. Azért nem jó, mert az az egyik legnagyobb idiótasága az embernek, hogy állatokból próbálja magát kiolvasni, illetve állatokra vetíti saját magát, feltételezve, hogy van közösség állat és ember között. Ilyen közösség nincs. Nem veszek feleségül egy állatot, nem szoptatok egy állatot. Az állat állat, az ember ember. Az állat nem "sértődik meg", nem "érzi magát elhagyatottnak a puszta közepén, sérülten". Fingunk nincs, mit csinál egy állat, mit érez, mitől mozdul meg.
Ettől függetlenül nagyon is szerethető az első rész.

A második rész már mentes az ötlet újdonságától, mentes az egyszerűségtől. Ráadásul, az első részhez képest felturbózza a moziszcénát mindenféle borzasztó lényekkel, katasztrófával, ami minden esetben a vég kezdete. Jó példa erre a mókus figurája, aki nagyon szellemesen és az elviselhetőség határán küzdött a makkjáért, ám a második részben ez nem vezethetett máshoz, mint unalomhoz. A leggyengébb részek a makkos részek.

A harmadik rész a teljes baromság: dinoszauruszok és mamut, jégalatti tüzek.

Így romlanak le a jó dolgok, amikor még pénzt akarnak belőle kicsiholni. De a Jégkorszak még most is jó mozi. Lesz negyedik rész?