Korai versek 4.
Álomtalanul
Látod, kis álmodóm,
eljött a hajnal, felvert
álmaidból szívrepesztő zajjal.
Kedves, kis bolondom,
több hónapja már, hogy így
elszenderedtél. S tudom, hogy fáj,
de eztán már nem alhatsz
soha–soha többé, álmod
elátkozott örökkön–örökké.
Éberen fogsz élni, soha
nem álmodni, hidd el szegény
ördög, meg lehet azt szokni.
Nagyon korai.