18 éven felülieknek
18 éven felülieknek címmel volt látható ez a hat kisebb filmből összeálló két órányi mozi. Mondják, a szexről nincsen mit beszélni. Nádas Péter szerint írásbeli kultúránk egyik nagy hiátusa, hogy nemhogy mondataink, de még csak szavaink sem igen vannak rá. Kivéve, persze, a trágár egyenes és a pszichoanalitikus csavart beszédet. Nem igaz. Beszélni és mutatni is van mit.
Kezdhetjük azzal, hogy a Kino teljesen alkalmatlan arra, hogy szinkrontolmácsolást igénylő filmeket vetítsenek benne egymás után. Megoldatlan volt a fülhallgatók visszaadása és újrakiadása is: ebben a kis térben egyetlen ember csinálta mindkettőt, miközben az egyre elviselhetetlenebb tumultusban és melegben voltunk kénytelenek toporogni. A nézőtéren elviselhetetlen volt a levegőtlenség. Ezek súlyos és végtelenül amatőr szervezői hibák. Ami viszont a filmeket illeti, azonnal egy gratulációval ellensúlyoznám az iménti kirohanást.
Matthey Barney kisfilmje, erotikus víziója überelhetetlen felütése az összeállításnak. Vízmélyi hangok mellett egy nem tudni mit látunk, ahogy nagyon lassan mozog. A fénytörések és a hangok víz alatti lényt sejtetnek, egyre inkább valami tengeri csigához kezd hasonlítani, ami a szabálytalan aljzaton igyekszik úti célja felé. Sem a sorozat címe (sex in art on movie), sem a lassú duzzadás nem kelt bennem gyanút. Arra gondolok, voltaképpen a pénisz is egy féreg, és nagyon tetszik ez a gondolat. Az utolsó előtti pillanatban áll össze a kép, és látom meg, ami mindeddig a szemem előtt volt, egy néger férfi fallosza állt fel. Barney szívesen, és kitűnő érzékkel játszik azzal, hogy sokszor és hosszan nem engedi nekünk felismerni, amit mutat. Valami hatalmas gépet emel magasba egy még nagyobb, amelynek a mélyén szintén nagyon sokára felismerhetően fekszik az a bizonyos fekete férfi, és egy hatalmas forgó-ki-becsúszó tengelyt zsíroz a frissen kisajtolt, mézgás ondójával. Fenekében talán cukorrépa, így esetleg egy cukorrépa hántoló gépről lehet szó, de az is lehet, hogy az egész csak fantázia (Noha ebben az esetben teljesen felesleges szellemeskedés lenne a segglyukból előtüremkedő zöldség.). Tévéfilmes eszközhöz nyúlva, kommentár nélkül. A második kisfilm egy több évtizedes pornójelenetet reprodukál eredeti képekkel, hangok nélkül, csak zenével. Aki Kovi-hoz és hasonszőrű kollégái sablonjaihoz szokott, örömmel tapasztalhatja, hogy sem a nagy, természetes mell nem lehetetlen, sem nem szentségtörés, ha valaki borotválatlanul hagyja az altestét. Furcsa, nosztalgikus tíz perc ez, noha az összeállítás, talán, legkevésbé izgalmas darabja.
A leghosszabb, majd félórás kisfilm egy interjúcsokor, ahol a rendező fiatal férfiakkal beszélget a szexről, a pornófilm nézéshez való viszonyukról, majd a közülük kiválasztottnak mutat be pornószínésznőket, akik közül egyet kiválaszthat magának, akivel az együttlétüket meg is mutatják nekünk.
A beszélgetések is tanulságosak – sokat megtudhatunk a szexhez való viszonyról való beszédről -, és nem sokkal kevésbé sokatmondó az a kelletlenkedő zavarodottság, ami azért nem akadályozza meg abban a fiút, hogy szervi szinten teljesíteni tudjon, de teljesen lehetetlenné teszi, hogy partnerét bevonja valami valódi élvezetbe. - Más volt, mint gondoltam – mondja végül elsősorban a most először átélt anális élményre célozva, miközben láthattuk, hogy valóban egy nagy semmi volt, ami történt. (No, nem pornófilmes szemszögből, mivel együttléten kívül minden más volt.)
Bevett élcünk barátnőmmel, hogy a pornóhősnő elakadozó lélegzetvételére célozva megjegyezzük, hogy „most tényleg élvezi”. Azt gondolom, hogy a legjobbak tényleg élvezik. Pontosabban, azoknak kéne a legnézettebbeknek lenni, akik tényleg élvezik. Bár, állítólag a lóval baszás a legnépszerűbb mostanság.
A beszélgetések is tanulságosak – sokat megtudhatunk a szexhez való viszonyról való beszédről -, és nem sokkal kevésbé sokatmondó az a kelletlenkedő zavarodottság, ami azért nem akadályozza meg abban a fiút, hogy szervi szinten teljesíteni tudjon, de teljesen lehetetlenné teszi, hogy partnerét bevonja valami valódi élvezetbe. - Más volt, mint gondoltam – mondja végül elsősorban a most először átélt anális élményre célozva, miközben láthattuk, hogy valóban egy nagy semmi volt, ami történt. (No, nem pornófilmes szemszögből, mivel együttléten kívül minden más volt.)
Bevett élcünk barátnőmmel, hogy a pornóhősnő elakadozó lélegzetvételére célozva megjegyezzük, hogy „most tényleg élvezi”. Azt gondolom, hogy a legjobbak tényleg élvezik. Pontosabban, azoknak kéne a legnézettebbeknek lenni, akik tényleg élvezik. Bár, állítólag a lóval baszás a legnépszerűbb mostanság.
A legrövidebb kisfilm egy kollázs pornófilmekből összevágva, egyre fokozódó ütemmel és zenével egymás után dobálva az éppen csak felfogható mozgóképsorokat. Hatásos munka egy nem túl eredeti ötletből.
A másik izgalmas film Halott völgy címmel egy férfi magányos maszturbációja egy elhagyatott félsivatagos helyen. Ahogy a kamera látóterébe sétál, és ahogy elkezdi izgatni magát, velejéig hamis. Ahogy ügyetlenül keresi félkönyéken a megfelelő pozíciót az ejakuláláshoz, majd ahogy a föld közelében próbál meg elélvezni, már igazság. Már nem érdekli a kamera, igyekszik, kapar, küzd. Nem tudom, milyen élmény az ásás nőknek, de személyes élmény alapján azt gondolom, a férfiak számára mélységesen erotikus, és ésszel felérhetővé teszi mindazt, amit a különféle mitológiák földanya figuráiról, és a különféle mezőgazdasági termékenységi rítusokról tudunk. Aki pedig ejakulált már termőföldre nem is kell semmit sem mondanom.
A legszebb, hogy nem lehet eldönteni a végén, hogy elélvezett-e a férfi. Nekem szebb úgy, ha nem: már régen nincsenek férfiak, akik képesek ásni, hágni.
Az összeállítás másik gyöngyszeme a balkáni népszokásokat csokorban átadó Balkáni népmesék fantázianevű kisfilm. Hol képekkel, hol animálva mutatják meg a jelen és közelmúlt dél-európai vidéki miliőjét. Hihetetlen és mégis világosan érthető jelek ezek egy régen elvesztett, természetes viszonyról a szexushoz. Földre élvezve termékenységet nyerni a termény számára, gyermekünk arcát bekenni hüvelyváladékunkkal, hogy óvja a rontástól, halat dögleszteni a hüvelyünkben, majd férjünk kávéjába porítani, hogy mindig minket kívánjon, és még három-négy másik mese. Hol van már ez a világ?!
Az utolsó kisfilm szintén egy kollázs volt, de akkorra már annyira meleg és levegőtlenség volt, hogy a barátnőm érezte, hogy bepánikol és elájul, ráadásul a stroboszkóp is keményen dolgozott, és veszettül unalmas is volt, így kislisszantunk a mellettünk ülő párral egyetemben.
Az jutott eszembe az interjúfilm alatt, hogy milyen izgalmas lenne, ha most elkezdenénk maszturbálni a mellettünk ülő párral közösen, és egy minimál orgiába mehetne át ez a filmnézés. Talán akkor közelebb állnánk mindahhoz, ami a pornó üzenete volt akkor, amikor reform művészeti ágként megjelent a filmművészeten belül. De vajon több lenne ez, mint nem kis exhibicionizmus némi otthoni unalommal fűszerezve? A szex vajon mi, kérdezhetnénk a klasszikusokat idézve.
A legszebb, hogy nem lehet eldönteni a végén, hogy elélvezett-e a férfi. Nekem szebb úgy, ha nem: már régen nincsenek férfiak, akik képesek ásni, hágni.
Az összeállítás másik gyöngyszeme a balkáni népszokásokat csokorban átadó Balkáni népmesék fantázianevű kisfilm. Hol képekkel, hol animálva mutatják meg a jelen és közelmúlt dél-európai vidéki miliőjét. Hihetetlen és mégis világosan érthető jelek ezek egy régen elvesztett, természetes viszonyról a szexushoz. Földre élvezve termékenységet nyerni a termény számára, gyermekünk arcát bekenni hüvelyváladékunkkal, hogy óvja a rontástól, halat dögleszteni a hüvelyünkben, majd férjünk kávéjába porítani, hogy mindig minket kívánjon, és még három-négy másik mese. Hol van már ez a világ?! Az utolsó kisfilm szintén egy kollázs volt, de akkorra már annyira meleg és levegőtlenség volt, hogy a barátnőm érezte, hogy bepánikol és elájul, ráadásul a stroboszkóp is keményen dolgozott, és veszettül unalmas is volt, így kislisszantunk a mellettünk ülő párral egyetemben.
Az jutott eszembe az interjúfilm alatt, hogy milyen izgalmas lenne, ha most elkezdenénk maszturbálni a mellettünk ülő párral közösen, és egy minimál orgiába mehetne át ez a filmnézés. Talán akkor közelebb állnánk mindahhoz, ami a pornó üzenete volt akkor, amikor reform művészeti ágként megjelent a filmművészeten belül. De vajon több lenne ez, mint nem kis exhibicionizmus némi otthoni unalommal fűszerezve? A szex vajon mi, kérdezhetnénk a klasszikusokat idézve.
