Egyszer láttam táncolni, de akkor – a Csendmorzsákban – nem szerettem. Zaklatott és túl feszes, balettos volt Katonka Zoltán kevéssé definiált mozgása mellett. Olyan emberek javasolták tanárként, akiknek adok a szavára, és magam is azt tapasztaltam, hogy a Mu terminálosok mozgásos műveltsége nagyon nagyrészt Hámor József felől érkezett hozzájuk. Megkerestem és üzletet ajánlottam: ő megtanít engem arra, amire lehet, én pedig dokumentálom azt a módszert, ahogy és amit tanít. Most tehát megdolgozom azokért az órákért, amin eddig részt vettem, és amiken ezután fogok.
Hámor Jocó lénye egyszerre zavaró és megnyugtató. Vékony testében elképesztő indulatok és békétlenség, ami a meditatív zenék mellett szinte robbanásig feszíti az idegeimet. Vitathatatlan férfiassága délvidéki, villámgyorsan döfi beléd a kést, és még meg is rugdos. Másrészt olyan természetességgel segít át minden problémádon, olyan szeretettel néz mindenkire, ami együtt egy nagyon kellemes, de energiákkal teli alaphelyzetet hoz létre. Ebben jó, és lehet tanulni.
Csodálnivaló, ahogyan a legegyszerűbb kérdéseket is ott, neked újra felteszi magának és elgondolkodik rajta. Azt kérdeztem egy forgásnál, hogy ezt most sarkon vagy lábujjhegyen kell inkább megcsinálni. És nekiállt kipróbálni egyszer, kétszer, ötször, majd azt mondta, hogy lábujj felé inkább, de egy perc múlva szólt, hogy mindegy. Minden ott születik, odamegy egyenként és csak egyetlen dolgot mond valami idióta hasonlat mentén, de lám, már mindenki jól csinálja.
Hámor Jocó nagy pojáca, clown, játszik, szerepel az órákon, fenntartja a feszültséget, ami kell, és oldja, ami nem kell. Amit tanít, úgy mozogni, ahogy mozogsz egyszerűen a lendület, a lendülés szabályai szerint. Csak azt mozogd végig, amit elkezdtél! Olyan egyszerűnek hangzik, és annyira elképesztően bonyolult. Első órán egy közbeszóló lány feje felé rúgott, ami nagyon rossz érzés volt. Tudtam, hogy ez az újaknak szóló teatralitás része, de nem tett jó benyomást rám. A férfierőhöz általában az arányosan nagy testet kapcsoljuk, amiben igazunk is van, de a vadság sokkal inkább a kisebb termetűek sajátja. Ha egy szobába összezársz egy nagydarab kigyűrt ökölvívót és egy nyeszlett angyalföldi vagányt, az utóbbi darabokra szedné az előbbit. Ez nem férfiasság, nem is erő, de elképesztő, szinte mindent lebíró energia. Hámor hullámzó mozgásának esztétikája merít ebből az energiából, de zenében és ritmusában sokkal inkább a lecsendesült indulat mozgatja.
Minden órán mond két-két dolgot, amiből az általam látott előadások harmadát egészen más szögből is megtanulom látni, és a saját mozgásomban is felismerek sok dolgot, amiből következtetések vonhatóak le önmagamról. Márpedig más dolgunk, mint magunkat megismerni, nem igen van.

Akció, reakció. Hosszú kéz, hosszú hát, hosszú haj. Nem operett, hanem a teljes, befejezett akció. Azt játszod, hogy elengeded a lábad, holott elengeded a lábad. Le és föl, és jobb és bal, és megy a kéz, és megy a fej, nem a földig megy, Balu, de megy, és megy a láb és a törzs. Akció-reakció.
Balettel, tandüvel kezd, majd akció-reakció alapgyakorlatok következnek, és végül kombináció. Nem csak beszél róla, de mutatja is, hogy az ujjbegy indítja a mozgást, vagy éppen a kar, és nagyon-nagyon ritkán a láb. Látom ezt azon, ahogy megy, még soha nem láttam ilyen szépen járó férfit. Csak annyira és csak azzal lendülni, ami az azt megelőzőkből következik. Voltaképpen annyira egyszerű, hogy amint minden idegszáladdal rácsatlakozol, képtelen vagy csinálni. Látom, ahogy profik is túlgondolkodják ezt, de még maga Hámor Jocó is a Csendmorzsákban. Ahogy az órákon mutatja, az az igazi, akció-reakció.
Van azonban egy titok, amit nem mond el, vagy talán Ő sem tud, vagy talán ez már nem rá tartozik, hanem mindenkinek a sajátja, ez pedig az, hogy mi indítja azt az ujjbegyet vagy kart. Miért mozdulunk meg? Mert ha megmozdulunk állva, akkor úgy mozdulunk meg, ahogy Hámor mutatja. Nem a táncolást, hanem a járást, az élést lehet vele kipróbálni. Metafizikája van annak, amit mutat. Azt láttatja, ahogyan a mozgató mozog, és azt nem, ahogyan a mozdulatlan mozgat. Még egyszer mondom, talán nem is dolga ez, nem neki kell megmozdítania téged.

Hámor József Harangozó Díjat kapott idén.