Nagyanyám emlékére
Minden évben egyszer
elindulunk,
átfurakszunk a vadvirág gazolta kerten,
lábat törlünk, és a lassan télbe
roskadó házikóban
sötétbarna asztalod emléke
mellé csendben leülünk,
itt hagyott meleged
köré gunnyadunk,
alig-alig vacogunk.
elindulunk,
átfurakszunk a vadvirág gazolta kerten,
lábat törlünk, és a lassan télbe
roskadó házikóban
sötétbarna asztalod emléke
mellé csendben leülünk,
itt hagyott meleged
köré gunnyadunk,
alig-alig vacogunk.
Szendiszűcs István grafikája2000. szeptember 8.
