Tegnap egy fiatal nő sétált el előttem, akinek azonnal felfigyeltem az illatára. Az illat, maga valami nagyon finom könnyedség, amit egy egészen másféle, gyanús eredetű, de az egészben éppen a legvonzóbb pára tart egyensúlyban saját - parfüm voltából fakadó - agresszív, érződni akaró karakterével. Amikor rájöttem, hogy ez a legfinomabb illat, amit eddig nőn éreztem, arra is ráébredtem, hogy nem először érzem. Nagyon kis idő múlva, azt is tudtam, hogy rajtad éreztem. Hogy éppen ez volt az illat, ami megtartotta, megalapozta a szeretkezéseinket. Azt a gyanús eredetű párát tegnap valójában nem éreztem, mert ez a te „rókalukszagod”, ami egy idő után óhatatlanul is kikúszik a széttárt combjaid között.
Odamentem a nőhöz, és elmeséltem ezt a történetet neki. Megcsaltalak ezzel?
Aztán hazavittem magamhoz, és lefeküdtem vele. Megcsaltalak?
Most mellette gépelem ezt a szöveget, amit éppen olvas, miközben írom. Megcsallak ezzel?
Ezután meg fogom baszni, szeretni fogom közben, és éppen a neked írt levéllel üzenem ezt most neki. Megcsallak ezzel?
Én, aki minden nőnél jobban szeretlek, meg tudlak csalni egyáltalán? Mit kell tennem, hogy megnyugodjak, kicsim?