Úton lenni, azt jelenti, hogy úgy menni el lassítás nélkül egy szép külhoni belvárosi épület előtt, hogy azt soha többé nem fogom látni, miközben ezt az épületet valaki megterveztette, valaki megtervezte, valakik felépítették, akik közül talán olyanok is vannak, akik valami végzetes sérülést szenvedtek az építkezésen (és azokkal mi lehet?), sokan laktak benne azóta, akiknek egyenként is életnyi a történetük, generációk, jobb élet, keserűbb kenyér, rengeteg történetecske, ami egyetlen soha önmagát utol nem érő történet erről a házról, ami mellett éppen most hajtanék el, ha nem egy számítógép előtt ülnék, és gépelném, hogy mit jelentenek a dolgok.