Tegnap éjjel elkezdtem énekelni a „Mi, mi miújság, vár a cicuskád…” kezdetű dalt, de a harmadik, negyedik sor után azt vettem észre, hogy már a 10 perces szerelem című Kern nótát éneklem. Kíváncsiságból visszamentem, újrakezdtem, és megint átcsúsztam. És tudtam, hogy ha akarom, megint visszamegyek, és kis erőfeszítéssel bármibe át tudom énekelni a dallamot, de nem tettem meg. Vajon, hány meg hány olyan kis átbillenésünk van, amit úgy hagytunk, és ami ezen keresztül üzenni is tud nekünk, bár a legtöbbje csak egyszer hangzik, vagy gondoltatik el, és így nem tűnik fel? Ezer meg egy tévesztés (Freud egyetlen saját találmánya), elvétés, melléütés, összeolvasás, amelyek hálója szinte a teljes életedet lefedi. Elképzelek egy olyan szöveget, amely nem más, mint ezeknek a pároknak a laza szövedéke, amely külön-külön és egyszerre is elhangzik.