Filmnapló 4.
Kőtutaj (2003) 2004.07.24.
spanyol-holland-portugál filmdráma ( feliratos )
Talán a túlzott elvárás miatt, de valami hiányzott ebből a filmből. Kicsit csavaros történet, kicsit hiteltelen figurák. Bár egy kicsit régen láttam.
Arthur király (2004) 2004.09.01.
amerikai-ír történelmi kalandfilm ( feliratos )
Helyenként hatásos csatajelenetek, bugyuta történet, vérgiccses negyedórák. Meg ne nézd!
Én a robot (2004) 2004.09.12.
amerikai sci-fi
A klasszikussá érlelt amerikai sci-fi-akció-vígjátékok egy élvezhető példányát gyártották le a szerzők. A főhős által megformált figura maga is képes elvinni egy mozit. Ehhez látványos animációs technikák, az énképünket simogató, könnyen megoldható rejtvények, a tudományos-fantasztikus irodalomban analfabéta nézőközönség számára vélhetően még nem teljesen lelakott (jelen esetben asimovi) alapgondolatok járulnak hozzá. Ez utóbbi az üdítően ötletes apró jelenetekkel (a gigaparkoló, a kártyás fizetőpult, stb.) a végletesen sematikus bumburnyákság és a valódi kreativitás szintén nem szokatlan kettősségének élményét adja.
Aki szereti a látványos, jópofa sci-fit, érdemes megnéznie.
Álmodozók (2003) 2004.10.05.
olasz-francia-angol-amerikai filmdráma
Bertolucci mester popularitásra hangolt profizmusa (közérthetőség, hatásosság, sarkítottra tisztázott helyzetek és cselekmények) a józan befogadói ész ellenére működik: valami hitelesnek és igaznak a kereteként, ellenpontjaként. Filmje a tisztaság, az érintetlenség megmaradásának lehetőségéről-lehetetlenségéről készült, helyenként túlprecírozott rajz. Filmbeli lázadás nem a politikai társadalom ellen szól (’68-as keret), hanem a hagyományos társadalmi morál ellen, ami minden érzésünk, saját élményünktől függetlenül mondja meg nekünk, mi jó, mi nem. A szőke fiú a a keresztény-európai morálnak a megtestesülése, az ikerpár egységébe való bevonása ennek morálnak és a vérségi kötelék mindenekfelettiségének mindig is jelenvaló, bár szemlesütve elhallgatott odi et amo küzdelme.
A filmet botránykőként emlegették, ami természetesen egy emelkedett elváráshorizontot hozott létre, amelynek a film nem tudhat (lévén nem is igen akar) megfelelni. Ez a fajta feltuningolás a filmmarketing “sara”. Aki botrányt akar, dobálja meg a szarjával a polgármestert, ne moziba menjen. Az Álmodozók “botrányos” jelenetei szépek, hatásosak, néhol meglepőek (pedig minket már nem igazán van mivel), ám mindezek ellenére igazak tudnak maradni. És ez nem kevés!
Szezon ( 2003 ) 2004.10.06.
magyar filmdráma
Klipszerű, már-már plakátszerű közérthetőséggel megkomponált jelenetekkel dolgozik Török Ferenc, ami részben megakadályozza a túlmeséltség oly fárasztó nézőtéri kényelmetlenségét, részben nem engedi, hogy tényleg történjen valami a vásznon. Történés nélküli történet ez. Végig az az ember érzése, hogy ilyen filmet könnyű csinálni: ötletek és instruálás. Teszem hozzá, jó ötletek ezek és jó instruálás. De mégis… -vagyis mégse.
A pornóöperatőr véramatőr és elcseszett alakján túl, egészen káprázatos karraktereket választott Török: a blazírt képviselőt alakító Hegedűs D. feleségét formázó Kerekes Éva, Sinkó László, Csuja Imre, a két Nagy, a szerethetőség határmezsgyéjén lézengő pincérlány - Rezes Judit -, és lehetne sorolni a legutolsó statisztáig.
El nem varrt szálak, végig nem vitt történettöredékek (az öreg bárpultos előélete, a nyegle pincérfiú és a csúnyácska-kedves pincérlány történetének igazsága, és végül a szeretetszomjában fulladozó srác /Nagy Zsolt/ távolbanézése a karcagi “havasokon”) a filmekben aktívan részt vállalni kedvelők számára nyújtja az együttalkotás élményét. Töröknek különleges érzéke van az elkényelmesedett nézők megmozgatására.
A klipszerű jelenetek erejéhez nagyban járul hozzá az egészen érzékeny operatőri munka. A film egyik legszebb jelenete a főhős karcagi szobabelsője még a “nagy út” előtt. Ez a kép pontosan átélhetővé teszi, hogy miért kell elmennie, mint ahogy azt is, miért tér vissza. És ez csak egy kép.
Abban, ahogy nem engedi a nézőt egy-egy kiskatarzisban elernyedni, Török filmje hajaz Mondruczó Kornél Nincsen nekem vágyam semmi című munkájára. Ám sokkal kevésbe “megy le kutyába”. Egy élvezhető, pergő ritmusú, könnyed vonásokkal megrajzolt filmskicc, amit feltétlenül érdemes megnézni. De messze nem filmdráma.