A címet variálom, hogy a körülményekhez képest minden benne legyen, a lányom, hogy ez egy naplónak indult gondolatfüzér, egy asszociációlánc, tudósítás egy útról egy véget nem érő, el nem kezdődő gondolatmenetben, ami a leíráskor is változik. És hogy ez az El Camino. A napi jegyzeteim között olvasom, „a test nem mozogna – ld. a szellem is meditálva éled – görög ideál”, és bár pontosan tudom, mire gondoltam, de már nem tudom ugyanúgy elgondolni, és így igazából nem is értem.
Írni tanulok. Eddig színházi előadásokról, filmekről írtam, sokat. Most grafomániám mögé nézhetek: önmagam kimondásán túl van-e valami? Rendben van ez így, és egyelőre ennyi elég. Egy jól szervezett, parcellázott, tiszta és zsúfos kempingben ülök, ahol egyik kézzel mindig nyomnod kell a csapot a zuhanyzóban takarékossági okokból (ami lehetetlenné teszi, hogy kezet moss), ahol soha nem lennék magamtól, és ahol most jó lennem. Rendben van így, jó így. Tehát írok.
Annyiban pontosítanék, hogy ne legyen ebből félreértés: ez a napló lányomnak íródott, ami annyit jelent, hogy ha felnőtt lesz, elolvashatja akár, mert meg fogja érteni, de nem ettől lesz felnőtt. Amitől felnőtt lesz, az Enciklopédia munkanevű írás, amit folyamatosan írok egy ideje, és tervem a kettőt egybenyitni, sőt minden eddigi írásomat egyetlen könyvben, vagy web site-on közreadni. Ha nem olvastál legalább 50 000 karakternyit az Enciklopédiából, akkor ne olvasd el, Petra, mert voltaképpen te vagy az egyetlen ember, akinek ezt nem kéne elolvasni, ahogy abban is egyetlen vagy, aki megérheti. Ha már tudsz olvasni, akkor minden leírt dolog nyitottá vált számodra, bármit megtehetsz, elolvasod, vagy nem. Dönts!