2010. jún 11.

Filmnapló 12.

írta: Sólyom Bátor
Filmnapló 12.

 

Werckmeisteri harmóniák        (2000)     2005.10.19.
magyar filmdráma (fekete-fehér)
 
Krasznahorkai Az ellenállás melankóliája-című könyvéből készült film valahol Kim Ki-Duk Bin Jip-je és Janisch Attila Másnap-jának vidékén otthonos. Filmköltészet. Talán kevésbé allegorikus, mint a Bin Jip, erőteljesebb a realizmusa a Másnap-énál. Elégikus hangvételű, elemelt világ. Már-már beenged magába, mire rájövünk, hogy nem is ezt akarjuk. Vagy igen. Vagy mégsem.
Tarr Béla filmvilágának védjegyei (hosszú vágások, elemi erejű képek, lassúság, a konkrét útonlét képei), összetéveszthetetlen atmoszférája most is jelen vannak, és most sem engednek elkényelmesedni: sem a szemlélődés hidegjébe, sem a beleéltség otthonmelegéhez nem bújhatsz. “ … teszlek, onnan is kiveszlek, …”
Tarr képeinek zavarbaejtő sajátossága, a mozgás és mozdulatlanság termékeny disszonanciája, ahogy az állandó mozgással szemben a legkevésbé sem mozgalmas bármely pillanata, jelenete, mivel vagy egy viszonylag fix kameraállásban a szereplők mozognak, vagy egy mozdulatlan beállítást, arcot jár be állandóan mozgó kamerával. Így jelenetei nem képszerűek (ld. Másnap, Vera Drake, A boldogság színe), sokkal inkább valamiféle mozgó térplasztikához, vagy mozdulatlanodott tánchoz hasonlatosak.
A preparált cet a kockaköves téren, az eddig őt eltakaró teherautó ripityára tört roncssai között. Valami titoktalanodás. Valami titok. Valamiféle tehetetlenségében is legyőzhetetlen jelenlét. Talán. Nem is értem.
 
 
Eros                                   2005.10.22.
amerikai-olasz-francia-angol-kínai-hongkongi epizódfilm

 

Antonioni ftlmecskéje tényleg cikis, Kar-wai története a szabólegény és a prostituált között: szokásos Kar-wai (lassú, de nem elég lasú, inkább érzrlgős, mint erős). Leginkább még Soderbergh szatírikusra hangolt filmje egy sajátságos analízisről, ahol azért mégiscsak megoldódik minden, bármennyire is hazug a szituáció. Talán még ez leginkább. De ez se igen.
 
 
 
Kárhozat                    (1987)                2005.10.25.
magyar filmdráma   ( fekete-fehér )
 
Kellően lassú, elemelt, szikár Tarr film sok verbális filozofálgatással és igazisággal.
 
 
A legtöbb ember Kínában él              (2002)    2005.11.05.
norvég filmszatíra ( felitaros )
 
 
Tyldum filmetüdje igazi – olcsóságmentesen – szórakoztató munka. Egy-egy története egészen mellbevágóan abszurd és kedves.
Kerettörténete ellenére sokkal inkább antropológiai szatíra ez, mint politikai. A történetek valódi szervezőelve nem az egyes markánsan, vagy épp mesterségesen elhatárolt politikai szerveződések, hanem a ténylegesen családra, otthonra, jövőre, stb. vágyó emberek.
Történeteket mesélő szerkezete miatt meg kell küzdenie az egyes jelenetek kiegyenlítetlenségének nehézségével, ami zömmel sikerül is. Az első kettő és utolsó rész meghökkentő humora keretezte történetfolyam egésszé tudott lenni.
Nézni is jó, de kicsit ez is olyan film, amire visszagondolni még jobb. Így még abszurdabb, még ütősebb. Élvezetes, jó mozi. Ilyenekből kéne sok-sok.
 
 
A ház kulcsai           (2004)                     2005.11.08.
olasz-német-francia filmdráma   ( feliratos )
 
A történet – egy mozgásfogyatékos gyermek és az őt annak idején elhagyó apa közös utazása – nem sok jót ígér, … és nem is tudja a film kikerülni a műanyag érzelgősség csapdáit. Pedig szemmel láthatóan küzd ellene (ld. Koltai Sorstalanságát). Ám ehhez kevés Rampling természetes, finom játéka és a fiút alakító Favino keresetlen nyersessége. Próbál, de nem tud elég bántó lenni ez a film.
A férfi főszereplő játéka olyan elementárisan hiteltelen, amit elsőre nem is ért az ember. Akármennyire is a mese felé hajlik helyenként a film, a határozottan realista látásmódjától idegen az a zökkenőmentes szeretet, amellyel a kifelyezetten zavaró és látványra is visszatetsző, 15 éve nem látott fiához fordul az apa. Ahogy rögtön átöleli, puszilgatja. És ahogy ezt a fiú azonnal hagyja. Egyszerűen nem hiszem el. Hazudnak nekünk.
Azért mindenképpen érdemes megnézni, hogy a hibáiból tanuljon az ember lánya.
 
 
Whisky             (2004)        2005.11.15.
uruguayi-argentín-német filmdráma    ( feliratos )
 
Sajátságos hangvételű, lassú sodrású antitörténet. Nem az történik, ami történhetne. És egy idő után már nem is lehet tudni, mi történik egyáltalán. Két szobor szerepjátéka? Lefolytott szerelem? Semmit nem tudhatunk meg. Sőt, még az is kérdéses, hogy van-e egyáltalán valami, amit nem tudunk.
Különleges, jó mozi. Azt hiszem.
 
 
Az igazság fogságában         (2005)           2005.12.03.
amerikai-angol-kanadai krimi     ( feliratos )    
 
Műanyag pinaszőr.

 

Szólj hozzá

film mozi kultúra