Motel (dalszöveg)
A semmink köré gyűltünk ma megint,
fajtánk és nemeink szerint,
már ez a motel
nem enged közel
Itt hagyott melegünk
a vendégek széthordták
Milyen volt rég,
magukkal vitték
Szendiszűcs István grafikája
Izomtermek ismerője,
ó, te protein Don Quijote,
mennyibe nyomsz hányat már,
jól tudom, hogy nagyon fáj,
senkié sem maradtál,
túlnőtt az űr a szériák között,
és a súly csak nő,
nehéz minden kő
refr.:
Lassan ez a tér tele lett velünk,
másikra pedig nem ér a nevünk
Megvagyok, kösz, jól vagyok
Lelassult a karnevál,
a fotelből nő a háj,
a döntés nem rajtad áll
Ne hívj, ha nem muszáj!
Barátok vesznek körbe megint,
a fokban mért maligánok szerint,
és ez a motel
Mikor a neuron már mind leáll,
az etanol inspirál,
és a megalkuvás nélküli mosoly
véget sosem ér,
megérkeztél
refr.:
Lassan ez a lét tele lett velünk,
másikra pedig nem ér a nevünk
Megvagyok, kösz, jól vagyok
Ne hívj, ha nem muszáj,
a belekre nő a máj,
a döntés nem rajtunk áll,
lelassult karnevál,
a döntés nem rajtunk áll
a döntés nem rajtad áll
Barátok vesznek körbe megint,
a fokban mért maligánok szerint,
és ez a motel
Mikor a neuron már mind leáll,
az etanol inspirál,
és a megalkuvás nélküli mosoly
véget sosem ér,
megérkeztél
refr.:
Lassan ez a lét tele lett velünk,
másikra pedig nem ér a nevünk
Megvagyok, kösz, jól vagyok
Ne hívj, ha nem muszáj,
a belekre nő a máj,
a döntés nem rajtunk áll,
lelassult karnevál,
a döntés nem rajtunk áll
a döntés nem rajtad áll
