Ahogy előbb elindultam a közös vacsora után a géphez, Cseppke kissé szomorkásan rámnézett, és teljesen komolyan azt mondta: "Most, hogy hazajöttem, és ettünk, elmész gépezni, ahelyett hogy beszélgetnénk, kedveskednénk, csibészkednénk?".



Elképzeltem, ahogy a két negyvenes feltűnés nélkül kinyitja a kenyértartót, hogy jól kiszáradjon a kenyér, meghúzgálja Kiseszter haját, amikor az nem is számít rá, és bunkit építünk az asztal alatt az étkezőben. Végül egyiket sem tettük meg.