Filmnapló 16.
A bajusz (2005) 2006.08.07.
francia filmdráma
Lehet azt mondani, hogy egy középosztálybeli család férfitagja levágja a bajszát, és ezt senki nem veszi észre: sem a feleség, sem a munkatársak, sem a barátok. Sőt, arról sem tudnak, hogy egyáltalán volt neki. Középosztály, elszemélytelenedés, társas magány. Lehet ezt mondani, de nem érdemes. Így egy közepes filmet nyerünk. Ha jó filmet akarunk, nem beszélhetünk felületesen. A közepes filmekért mindig felelősek vagyunk mi is.
A „magány” az jó. De nem középosztálybeli, hanem egzisztencialista. Metafizikai. Amikor alapvető bizonyosságaink kérdőjeleződnek meg, és a tárgyi bizonyítékok is kevesek lesznek. Amikor az egyik pillanatban megszokott, kényelmes fotelunkban teázgatunk kedvesünkkel, majd egyszer csak nem találunk haza. Amikor nem tudjuk megértetni kedvesünkkel, hogy bajuszunk volt, majd később magunkkal sem. Sehol sem vagyunk. Senkik sem vagyunk. Mégis vagyunk.
Ez a fajta létbizonytalanodás, létvesztés a Lemming-gel rokonítja Carrera filmjét, azzal a különbséggel, hogy A bajusz hétköznapibb, egyszerűbb, jobb. Nincsenek benne nagyjelenetek, kísértők, ördögök és angyalok. Belülről fordul fel a világ.
Egészen rendkívüli karakterek, színészi jelenlétek, izgalom és döbbenetek. És végre a végét sem cseszik el!!!
Nézd meg, ügyesen!
Anthony Zimmer (2005) 2006.08.10.
francia film ( feliratos )
Vérnősző üldözésektől mentes, emberi-finom krimi. Az Anthony Zimmer - a krimi műfaj dramaturgia korlátai ellenére is - már-már át tud menteni valamit a mostanában magyarföldére kerülő francia filmek mélyről jövő egzisztencialista létbizonytalanodottságából.
Akinek nem derogál egy krimi nyomott számú hullával, nem bánja meg.
Madame Sata (2002) 2006.08.24.
brazil-francia filmdráma ( feliratos )
Valahogy nem akart nekem összeállni ez a film. Nem tudta átadni azt az összevisszaságot, katyvaszt, amit láthatóan átadni igyekezett minden erejével. Transzvesztiták, nőimitátor, bűnözés, szeretet, de legalább mindez pátosz nélkül.
Aaltra (2004) 2006.09.05.
francia-belga vígjáték ( fekete-fehér, feliratos )
Bizonyosan a vígjátékoknak is megvan a maga igazsága. Csak általában magyarázatra szorul, hogy mi is az. Az Aaltrá-ban nem. Minden mozdulata, minden helyzete az utolsó kockáig valódi. Mintha nem is miránk lenne kihegyezve a film, mi éppen csak láthatjuk mindezt. Keresetlen és ormótlan. Lassúság és abszurd váltakozik, ami ad egy szokatlan, már önmagában is humort hordozó ritmust.
Jó dolog, hogy most nevethetünk valakiken, akik kerekesszékben vannak. Jó dolog, hogy most nevethetünk azon, amitől félünk.
Hetedik nap (2004) 2006.09.16.
spanyol filmdráma ( feliratos )
Szép mese, nagy mese. Talán a szerelmi szál nélkül …
Vannak kiemelkedő pillanatai a filmnek (a megőrülős jelenet, vagy amikor az öldöklő testvérek egyike a másikra is fegyvert fog, vagy a mondat, hogy az „örökké az most van”), de nem sok, és valahogy azokon is érződik az akarás.
Mind a színészi játékok, mind a hosszú évtizedeken átívelő bosszúszomj parázson tartásának, és kitörésének lélektani hitelessége, mind a realista ábrázolás kifejezetten meggyőző.
De mégsem …
Taxidermia (2006) 2006.11.07.
magyar játékfilm
Három de-generáció egymás után. Mindenki szeretne elérni valami örökérvényűt és mindenki a testen keresztül próbálja (szexszel, evéssel, önpreparálással). Paradicsomkeresés a XX. században. Azért még mindig a Hukkle!!
A kiállhatatlan (2006) 2007.02.28.
norvég-izlandi játékfilm ( feliratos )
Különös hangulatú, a G.A. úr X-ben-t és egyéb furcsán idegen-ismerős helyeket megidéző művekre rímelő történet. Egyszerű, tiszta, jelentéses. Mind a színészekkel, mind a fényekkel-színekkel kiválóan operáló munka. Helyenként egyszerűsége direktbe csúszik, de ez nem rontja le a film élvezhetőségét.
Sutkai bajnokok (2005) 2007.03.01.
Fél ál-dokumentum egy balkán széli roma kisvárosról, ahol mindenki valamiben bajnok. Játékosabb, mint mély. Nem tudom, mennyire mond ez a fajta versengősdi valami archaikusan igazat a cigányokról. Mítoszukhoz hozzátesz-e valamit. Kicsit hosszú játék.