Pléh Csaba (pszichológiatörténész) használta azt a kifejezést a magyarországi kommunista (szocialista) éráról, hogy „slampos diktatúra”.

Arról beszél ez alatt a kifejezés alatt, hogy kevésbé volt leszabályozott, kevésbé volt számon kérő, megengedőbb volt, mint sok környező országban. Ez viszont azt is jelenti, hogy éppen nekünk kell a legjobban szégyellnünk magunkat, hiszen akkori legismertebbjeink, kedvenceink, közszeretteink még ilyen slampos lazaság mellett sem mertek igazat mondani. Úgy éltünk ebben a langyos kádári pocsolyában, mint a disznók, akiknek azért rendben adtak zabálni. Mindenki, aki 1989. előtt betöltötte a 18. életévét. Kellemes melegben, a gazda meg-megvakargatta a hátunkat, esetleg felé morrantunk, de vigyázva, nehogy ne lehessen ezt kedélyes játéknak érteni csupán. Disznók voltunk mindannyian. Az igazi, az egyetlen kérdés, amit ezek után meg kell válaszolnunk, hogy disznóból lehet-e más, mint szalonna.