A számok és a kör kapcsán már előkerült a gondolat, hogy miként tudhat a végtelenül sok ismét eggyé lenni, viszont most itt van a labdarúgás, ami egy sokkal szemléletesebb példával szolgál.

Dekázni azt jelenti, hogy a labdát pattogtatni magunkon kéz segítsége nélkül (elsősorban a lábunkon), hogy az ne érjen közben földet. A gondolatkísérlet a következő:valaki dekázik, és egyre inkább növelni szándékozik a labdapattintások sűrűségét, egyre kisebbeket pattint, és egyre sűrűbben, mely így elméletileg elér a végtelen sűrűhöz, amely viszont ebben az esetben nem igen értelmezhető másként matematikailag, mint a lábán mozdulatlanul álló labda. (Egy amerikai fimben játszottak el azzal a gondolattal, hogy egy talán parkinson-os, reszkető embert úgy gyógyítottak meg, hogy addig növelték a remegését, míg az a végtelenben már teljesen normális mozgást hozott létre.)

A végtelen sok és a semmi így érnek össze. És valahol itt van a válasz arra is, hogy van-e élet a halálunk után.