Erről az jutott eszembe, hogy van egy barátom, aki iszonyú elvont verseket ír, és az egész költészetéből sugárzik a "köznépet" megvető arisztokratizmusa. Ugyanakkor szenved attól, hogy nem olvassák tömegek a verseit, és hogy az istennek se lesz belőle ismert költő, másrészt viszont megvet mindenkit, aki némileg populárisabb költészetet művel, és azt esetleg még népszerűsíti is. Nem mondom, hogy nincs értékes és mégis népszerű költészet, blog, regény stb., mert van, de azért legtöbbször el kell dönteni, hogy akkor most mit is akarunk, értéket vagy tömegeket olvasónak. Vagy-vagy.

@tulilla: Azt gondolom, hogy nincsen ilyen határ érték és tömeg között. Pontosabban, éppen azért van, mert a költőink, íróink, rendezőink ezt igénylik. Igénylik, mert van mi mögé kushadni, mondván, ezt a tömegek nem értik. És úgy fogalmazni, hogy valóban csak a "vájtszeműek" értsék. Ha fel merné vállalni a magasabb művészet a közérthetőséget, akkor nem Bravo-t olvasnának a tinik, és romantikus nyálokat a középkorú hölgyek, hanem kortárs irodalmat.

Te sem tagadod, hogy legalábbis lehetnek népszerű és mégis értékes művészeti portálok. Ha lehet, akkor lehet!! :-)

Ami érték és látogatottság összefüggéseit illeti, azt hiszem, a másik cikkre érkezett kommentáradat magáért beszél: teljesen mindegy, hogyan írsz és mit írsz, bizonyos hívószavak magukhoz vonzanak bizonyos tömeget, és lehet velük vitatkozni, csak éppen értelmét nem látom. Ezt inkább érzem pusztába kiáltott szónak, mint azt, ha az ember 10 olyan olvasónak ír, akiket tényleg érdekel,hogy mit írsz-gondolsz.

@tulilla: Szerintem más a politikai jellegű cikkezés, és egészen más az irodalom. A legértelmesebb gondolatmenet is elmebeteg embereket hív be, hogy birokra keljenek a gondolkodóval. Ez az önmagukért (vagy önmaguk ellen) vívott harc velejárója. És a nagy "észosztásban" ugye, elég egy kicsinyke magot elvetni. :-)

Az alanyi írás más dolog. Lehet érdekesen, intellektuális értelemben izgalmasan írni (és az intellektusba most az érzéki és érzelmi hullámveréseket is beleértem)anélkül, hogy a mondandó és/vagy a kifejtés színvonalából engedni kéne.

Elismerem, hogy vannak olyan hangütések, ami fontos az alkotó számára és ezen kívül csak nagyon kevés embernek az, de nem is azt állítom, hogy az olvasottság kellene legyen az irodalom sine qua non-ja. Csak azt, hogy az olvasottság nem is feltétlenül kéne ellenérv legyen az alkotókkal szemben. Mostanság inkább ez utóbbit tapasztalom: ami értékes, azt szinte senki nem olvassa, amit viszont sokan olvasnak, az kivétel nélkül felszínes és üres. Szerintem, ezen lehetne változtatni olcsóság nélkül, csak kizárólag egyenes és egyszerű megszólalásmódokkal. Vagy táncos-komikus betétekkel :-))