Polgári középosztály és nemzettudat
Szokás a jobboldal életmód ideáljaként a Márai írásaiból jól ismert „békebeli” polgárságot megjelölni. Azt a polgári középosztályt, amely számában, vagyonosságban, a gazdasági életben betöltött szerepében és kultúrájában is erőtől duzzadó volt még az előző századelőn is. Ezzel kapcsolatban két kiegészítés is idekívánkozik.
Egyrészt, amikor ideált keresünk, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a békebeli polgárság morális értelemben mindig is ingatag lábakon állt. Kissé populárisan fogalmazva, azt is mondhatjuk, hogy a legkevésbé sem volt bűntelen, hiszen éppen ez az a réteg, ahol életvitel szinten folyik a családi élet kozmetikázása, lakásbérléssel a szeretők részére, amihez társul az üzleti, politikai életben való kegyetlen önérvényesítés gyakorlata. A polgárság a racionalizmus ideológiája alatt minden erkölcsi értéket a megélhetés alá szervez, a család fenntartása mindent megmagyaráz, elfogadhatóvá tesz. Ez morális szempontból mindenképpen aggályos, etikailag pedig egyenesen botrányszagú.
Másrészt, a békebeli középpolgárság alapvetően nem volt nemzeti beállítottságú. "Magyar polgár" a békeidőkben azt jelentette Magyarországon született, magyarul beszélő világpolgár. Márai Sándor írásainak közismert figurái, az egykori polgári középosztály tagjai egy mélyről gyökerező kulturális hagyományból jöttek létre, és abban is léteztek, azonban ez a hagyomány alapvetően européer, vagyis szigorúan nemzetek feletti volt, melynek hivatkozási alapjai maguk is Európa legkülönfélébb országaiból valók. Márai is hol Velencéből "tudósít", majd már Berlinben van, később Moszkvában. És bárhol is ül le egy kávéra, minden hely ugyanazt, a polgári középosztály atmoszféráját sugározza, vagyis Márai mindenütt otthon van, ha beül egy ilyen kávézóba.
Nemzeti középosztály sosem volt a magyar történelemben, és e mögött egyszerűen az áll, hogy a polgári középosztály eredete és lényege szerint nemzetek feletti. Ezt kívánja üzleti érdeke, és ezt hozza létre olvasottsága, művészetekre vágyó kulturális befogadóképessége, nyitottsága.
Nem arról beszélek, hogy ne lettek volna a békeidőkben nemzeti öntudatú polgárok, hanem arról, hogy ezen emberek "polgársága" nem e nemzettudatukból eredt, hanem egy európai életszemlélethez való csatlakozásukból. A középpolgári életforma a fogyasztás, a vagyonszerzés és a gazdasági szerepvállalás vitán felül egoisztikus kettősével motorja tudott lenni a gazdaságnak. Ebben semmi fennkölt nincsen, de legalább igaz.
Nemzeti polgári középosztály olyan fogalom, mint a békeharc: vasból fakarika, ráadásul erkölcsi mintaként sem túl csábító.
Egyrészt, amikor ideált keresünk, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a békebeli polgárság morális értelemben mindig is ingatag lábakon állt. Kissé populárisan fogalmazva, azt is mondhatjuk, hogy a legkevésbé sem volt bűntelen, hiszen éppen ez az a réteg, ahol életvitel szinten folyik a családi élet kozmetikázása, lakásbérléssel a szeretők részére, amihez társul az üzleti, politikai életben való kegyetlen önérvényesítés gyakorlata. A polgárság a racionalizmus ideológiája alatt minden erkölcsi értéket a megélhetés alá szervez, a család fenntartása mindent megmagyaráz, elfogadhatóvá tesz. Ez morális szempontból mindenképpen aggályos, etikailag pedig egyenesen botrányszagú.
Másrészt, a békebeli középpolgárság alapvetően nem volt nemzeti beállítottságú. "Magyar polgár" a békeidőkben azt jelentette Magyarországon született, magyarul beszélő világpolgár. Márai Sándor írásainak közismert figurái, az egykori polgári középosztály tagjai egy mélyről gyökerező kulturális hagyományból jöttek létre, és abban is léteztek, azonban ez a hagyomány alapvetően européer, vagyis szigorúan nemzetek feletti volt, melynek hivatkozási alapjai maguk is Európa legkülönfélébb országaiból valók. Márai is hol Velencéből "tudósít", majd már Berlinben van, később Moszkvában. És bárhol is ül le egy kávéra, minden hely ugyanazt, a polgári középosztály atmoszféráját sugározza, vagyis Márai mindenütt otthon van, ha beül egy ilyen kávézóba. Nemzeti középosztály sosem volt a magyar történelemben, és e mögött egyszerűen az áll, hogy a polgári középosztály eredete és lényege szerint nemzetek feletti. Ezt kívánja üzleti érdeke, és ezt hozza létre olvasottsága, művészetekre vágyó kulturális befogadóképessége, nyitottsága.
Nem arról beszélek, hogy ne lettek volna a békeidőkben nemzeti öntudatú polgárok, hanem arról, hogy ezen emberek "polgársága" nem e nemzettudatukból eredt, hanem egy európai életszemlélethez való csatlakozásukból. A középpolgári életforma a fogyasztás, a vagyonszerzés és a gazdasági szerepvállalás vitán felül egoisztikus kettősével motorja tudott lenni a gazdaságnak. Ebben semmi fennkölt nincsen, de legalább igaz.
Nemzeti polgári középosztály olyan fogalom, mint a békeharc: vasból fakarika, ráadásul erkölcsi mintaként sem túl csábító.
