Cseppke gyermekei elképesztőek. Van, aki reggeltől késő éjszakáig a számítógépe előtt ül, és dél körül kiordít, hogy mi van enni, és ha Cseppke megkéri, hogy menjen legalább a közértbe le, ordibál, és csapkod, hogy "Persze, miért én, miért nem Ákos?!", és nem megy le. A másikuk egy hónapja nem tud rendet rakni a szobájában, ami körülbelül 15 percny munka lenne. Ákosról ne is beszéljek most. Cseppkének elege lett ebből, eldöntötte, hogy ha a gyerekei semmit sem csinálnak a nyári szünetben, ráadásul semmivel nem veszik ki a részüket az otthoni munkából sem, akkor csak kettőnknek fog főzni, a gyerekek majd akkor kapnak enni, ha tesznek is valamit. Mondhatni, nem könnyű csata ez hosszú évek gondtalan gyermeki semmittevése után.

A ház kertjében van egy komposzt, amire időnként Cseppke hord ételmaradékokat, ezt azt. Tegnap egy fél dinnyehéjról mondta, hogy megeteti vele a komposztot. Bence a számítógépmegszállott, aki soha nem hallja, ha feladatra szólítják, a lakás legtávolabbi zugából szólt ki: "Bezzeg a komposztot azt eteted!" Aztán ő is elnevette magát.
Jó gyerekek ezek, csak kurva rosszak.