Javaslat a nemzeti oldalnak - Hová tűnt a feles a kocsmákból?
Joggal-jogtalanul sok negatívumot rovunk fel az Európához az EU-n keresztül való csatlakozásunkhoz, de talán még senki nem kérdezet rá arra, hogy hová tűnt el a feles.
Lényegtelennek tűnhet annyi fontos dolog mellett, mint a mezőgazdaság támogatásának visszásságai, a kulturális pluralizmus, és megannyi más kérdés, ráadásul mégiscsak füstös, borgőzös helyek italos embereiről beszélünk.
Ma már nincsen feles, csak 4 és 2 centes kiszerelésben lehet tömény italt kapni. Még él a reflex, óhatatlanul felest rendelünk, és nem is javít ki a csapos, de már nem az 5 centiliteres bádog kanalacskákat használják, hanem ennek 4 centiliteres, EU-s kistestvérét. Miért?
Miért ne lehettünk volna az az ország az EU-ban, akik „feles”-ként valóban féldecinyi alkoholt adnak? Akiknek nem kell fals módon használniuk azt a kifejezést, amit generációkon keresztül tanultunk meg használni.
Azt gondolom, a magyar népben gondolkodók sokszor jobban tennék, ha nem a felszíni, demagóg politikai felszínesség (antiszemitizmus, cigánygyűlölet, antikommunizmus, antihomoszexualizmus, antidrogizmus, antiszimpatizmus) szintjén fröcsögnének, hanem olyan dolgokat is észrevennének, amelyek alapjaiban – nyelvünkön, hagyományainkon keresztül - érintik magyarságunkat. Hitelesebbé tehetné őket, és ennek a népnek valóban szüksége lenne olyan hiteles hangokra, amelyek valódi értékeket tudnak számukra felmutatni magyarságukkal kapcsolatban. A mainapság leghangosabban magukat nemzetinek tituláló politikai erők (Fidesz, Jobbik) nemhogy nem ilyen hangok, de a magyar szellemiség legnagyobb szégyenfoltjai. Miattuk eliminálódik lassan, de megállíthatatlanul a nemzetben való gondolkodás megítélése, miattuk van rossz íze annak, ha valaki magyarságára hivatkozik. A franciák büszkék franciaságukra, és világtörténelmi súlyuk mellett ezt azért is tehetik meg, mert Franciaországban a nemzeti gondolkodást nem nőtte be semmiféle szélsőséges, agresszív és kirekesztő jobboldali politikai pártalakulat. Nem arról beszélek, hogy ne lenne Franciaországban antiszemita, vagy egyenesen neonáci csoportok, de a nemzeti gondolkodás maga, ezektől a jelenségektől, hangoktól messze elhatárolódik, önmagát tőlük teljesen függetlenül határozza és éli meg.
Talán nálunk is eljön ez az idő. De ahhoz még nagyon sokat kell aludni.
Lényegtelennek tűnhet annyi fontos dolog mellett, mint a mezőgazdaság támogatásának visszásságai, a kulturális pluralizmus, és megannyi más kérdés, ráadásul mégiscsak füstös, borgőzös helyek italos embereiről beszélünk.
Ma már nincsen feles, csak 4 és 2 centes kiszerelésben lehet tömény italt kapni. Még él a reflex, óhatatlanul felest rendelünk, és nem is javít ki a csapos, de már nem az 5 centiliteres bádog kanalacskákat használják, hanem ennek 4 centiliteres, EU-s kistestvérét. Miért?
Miért ne lehettünk volna az az ország az EU-ban, akik „feles”-ként valóban féldecinyi alkoholt adnak? Akiknek nem kell fals módon használniuk azt a kifejezést, amit generációkon keresztül tanultunk meg használni.
Azt gondolom, a magyar népben gondolkodók sokszor jobban tennék, ha nem a felszíni, demagóg politikai felszínesség (antiszemitizmus, cigánygyűlölet, antikommunizmus, antihomoszexualizmus, antidrogizmus, antiszimpatizmus) szintjén fröcsögnének, hanem olyan dolgokat is észrevennének, amelyek alapjaiban – nyelvünkön, hagyományainkon keresztül - érintik magyarságunkat. Hitelesebbé tehetné őket, és ennek a népnek valóban szüksége lenne olyan hiteles hangokra, amelyek valódi értékeket tudnak számukra felmutatni magyarságukkal kapcsolatban. A mainapság leghangosabban magukat nemzetinek tituláló politikai erők (Fidesz, Jobbik) nemhogy nem ilyen hangok, de a magyar szellemiség legnagyobb szégyenfoltjai. Miattuk eliminálódik lassan, de megállíthatatlanul a nemzetben való gondolkodás megítélése, miattuk van rossz íze annak, ha valaki magyarságára hivatkozik. A franciák büszkék franciaságukra, és világtörténelmi súlyuk mellett ezt azért is tehetik meg, mert Franciaországban a nemzeti gondolkodást nem nőtte be semmiféle szélsőséges, agresszív és kirekesztő jobboldali politikai pártalakulat. Nem arról beszélek, hogy ne lenne Franciaországban antiszemita, vagy egyenesen neonáci csoportok, de a nemzeti gondolkodás maga, ezektől a jelenségektől, hangoktól messze elhatárolódik, önmagát tőlük teljesen függetlenül határozza és éli meg. Talán nálunk is eljön ez az idő. De ahhoz még nagyon sokat kell aludni.
