A Tízparancsolaton egyenként sorra elbukó embersorsok krimiszerű történetté állnak össze a Radnótiban, amelynek végén nem sokan maradnak életben.

Székely Csaba tíz különálló jelenetté írta, Sebestyén Aba rendező pedig oratóriumszerű szertartásjátékká emelte tíz ember egymásba érő és zömmel halállal végződő történetét. Mindennapi bűneink tablója lassan hömpölyög tíz kiváló színész pontos és éles előadásában, akiknek a nevét érdemes megjegyeznünk: Vilmányi Benett, Pál András, Martinovics Dorina, Kováts Adél, az egyetemista Márfi Márk, Sodró Eliza, Lovas Rozi, László Zsolt, Schneider Zoltán és Tóth Ildikó.

Vilmányi Benett és László Zsolt (fotók: Puskel Zsolt / Port.hu)

Játszanak egymással és átjátszanak egymás jelenetébe, Bianca Imelda Jeremias jelmezeiben jól beazonosíthatóan. Bartha József tíz székkel, rudakkal és villamost imitáló díszletével egy egyszerre elemelt és konkrét teret biztosít az előadás számára. A színészek remekelnek a jelenetekben, amelyet a Tízparancsolat latin szövegére írt, több szólamban elénekelt oratóriumok taglalnak és emelnek szertartássá. Néhol kicsit nyúlik a három és félórás előadás, de zömében végigér.

Hétköznapi emberek hétköznapi bűnei, amelyek hétköznapi és rendkívüli halállal és büntetéssel járnak. De ezeket a büntetéseket a darab és az előadás tanúsága szerint mi magunk mérjük önmagunkra és egymásra. Ebben a történetben hol van Isten? A Radnóti Színház előadása éppen erről a hiányról, az Istennel való kapcsolat megszakadásáról szól. Egy szent történet, amelyből éppen a szentség hiányzik. Cári Tibor zenéje Rozs Tamás és Wágner-Puskás Péter előadásában hozza létre a szentet, amely aztán szertefoszlik a nagyon is prózai előadásban. Pontosan olyan emberek buknak el ebben az idősíkokat keverő bűndrámában, mint amilyenek mi magunk is vagyunk, éppen ezekkel a bűnökkel a puttonyunkban. Csak még élünk.

Martinovics Dorina és Pál András

Az előadás kinyúl értünk, kinéz ránk, helyenként össze is kacsint velünk. Látjuk önmagunkat tönkremenni ebben az egyre jobban bonyolódó történetben. Pontos és ihletett előadás, ami egy félórával azért többre sikeredett a kelleténél. Mindenki írja fel a megnézendők listájára! Az sem lenne meglepő, ha jövőre akár több kategóriában is jelölt lenne a színikritikusok díjára.

Török Ákos