A Tünet Együttes A tünetegyüttes című jubileumi előadása lendületes és őszinte.

Hogyan lettetek Tünet Együttes?

Ez egy emblematikus sztori. 2006-ban került hozzánk menedzserként Paizs Dóra, aki kihajtotta belőlünk, hogy végre legyen nevünk, amit akkor már két éve kerestünk. Alsóörsön egy elvonuláson Peer Krisztián találta ki másnaposan. Hosszú listáink voltak névötletekkel, és Alsóörsre úgy mentünk le, hogy addig nem mehetünk haza, amíg nincs meg a társulatnév. Az utolsó napra a kétszázas lista ötre szűkült, amiben persze nem volt benne a Tünet Együttes név. Már a végszavazásnál tartottunk, Krisztián látszólag aludt egy alsógatyában a strandon, egyszer csak felemelte a fejét, és azt mondta, hogy Tünet Együttes. Azonnal tudtuk mindannyian, hogy megvan a név.  

"De az előadás nem magánbajok tárháza, hanem egy társadalmi mértékű kiégettség jeleit mutatja meg nekünk. Illetve valós cselekvési lehetőségeket keres a szimpatizánsok körében, miközben pontosan érzik, hogy a kultúrafogyasztók jelentős része még csak nem is hallott róluk. Szász Dániel a legmerészebb, ő azt javasolja, hogy pályázzanak be mindenhová, a Magyar Művészeti Akadémiához is, és lépjenek le az elnyert pénzzel, amolyan végkielégítésül. Gőz István is a pályázatokat tartja járható útnak, de ő a jobboldaltól kapott pénzért cserébe belülről bomlasztaná a rendszert. Szabó Réka marketingalapon hasznosítaná a társulatot, de a nézőktől is vártak ötleteket, az egyik legéletképesebbnek az bizonyult, hogy csapatépítő tréningekkel keressék meg a színházra valót, a legelszálltabbnak pedig az, hogy egy közösségként, egymást segítve létezzenek, és senkit ne érdekeljen a színházi előadás" - írta róla Török Ákos a tanckritika.hu-n.

Kapcsolódó cikkek

Szabó Réka: „Nem akarok egy keserű, frusztrált művész lenni”

.