A KV Társulat Kunt Gergely Kamasztükrök című művét mutatja be, amit Enyedi Éva írt színpadra Kedves én! címmel.

“Tudom, ha valaki most elolvasná írásomat, nevetne. Világnézet? Tizenötéves kamasznak nincs világnézete. Pedig van. Nemcsak nekem, hanem mindegyiknek. Persze ez az egyéniségektől függ. Egyéniségem van-e? Van, mindenkinek van, csak vagy nincs kifejlődve, vagy az észbeli képességek hiánya miatt nem látszik, mert nem tudja megmutatni…”

Kaptad a szöveget, vagy együtt választottátok? 

Enyedi Éva: Óriási anyagot olvastunk el Zitával – folyamatosan jelöltük az általunk hasznosnak talált részeket és egyeztettünk. Mindenkinek megvoltak a kedvenc részei, de végül mindig megtaláltuk a közös nevezőt.

Az előadás próbája (forrás: KV Társulat)

Mi volt a legnagyobb nehézség a színpadra íráskor? 

A szelektálás és az időkezelés. Mind az öt általunk kiválasztott naplóírónak a története rettenetesen gazdag, inspiráló, bármelyiküké alapjául szolgálhatna egy egész estés színdarabnak, ezért volt nagyon nehéz a húzás, csodálatos részletektől kellett megválnunk. Eleinte a kronológia szigorúbb követését terveztük, de rájöttünk, hogy ez nem működne: vannak bizonyos fontos történelmi események, melyekről egy-egy szereplő nagyon sokat, más szinte semmit sem ír. Egy idő után fontosabb lett a fiktív, színpadi valóságunk, a színpadi tér-idő. Nem lett volna szerencsés, ha egy-egy szereplő nagyon hosszú időre “elhallgat”, így vannak olyan megszólalások, amelyek nem a konkrét történelmi eseményt kommentálják, hanem a témához, a hangulathoz kapcsolódnak.

Hogyan működik a közös szerzői munka a rendezővel? 

Olvastunk, beszélgettünk, majd együtt szerkesztettünk. Az első lépés a karakterek- a szereplők kiválasztása volt. Az volt a célunk, hogy minél színesebb képet adjunk, minél többféle társadalmi háttérrel, karakterrel, stílussal találkozhassanak a nézők.

Mennyit és miben alakult a szöveg? 

Az olvasópróba után egy héttel lezártuk a folyamatot, addig változtattunk, átszerkesztettünk, húztunk. Alapvetően Zitával, majd egy hétig a színészekkel együtt, Kunt Gergely részvételével alakítottuk ki a végső változatot. Persze kisebb húzáslehetőségek az utolsó pillanatban, azaz most is felmerülnek. 

A vészkorszakkal kapcsolatban mire hegyezitek ki az előadást? 

Az a célunk, hogy a sűrítés ellenére mindegyik személyes tragédiát átélhetővé tegyük. Kerestük az ellenpontokat - melyeket leginkább a kamasz-szemszög, a gyermeki fogalmazás humorában találtuk meg. Az őszinte, ártatlan, néhol naív, néhol koravén megállapítások folyamatos önreflexióra késztetik a nézőt. Mit tett volna hasonló helyzetben? Mekkora tere van az egyéni döntéseknek, a felelősségvállalásnak? Hogyan értelmezzük a minket körülvevő a világot, milyen információk alapján alakítjuk ki világnézetünket? Belső és külső világok találkoznak, ahogyan a naplók beszélgetésbe elegyednek…

…

Az előadás bemutatója április 26-án lesz a KuglerArt Szalonban, majd ezt követően április 27-én, május 22-én és 24-én láthatjuk ugyanott, minden alkalommal este 7 órától.

(Enyedi Éva portréfotóját Gulyás Dóra készítette.)