2019. ápr 25.

Nők és egyéb látványosságok – A Horizont fesztivál 1. napja Miskolcon

írta: Sólyom Bátor
Nők és egyéb látványosságok – A Horizont fesztivál 1. napja Miskolcon

Itt bátrabb, a táncra jó ritmusban rászoktatott közönség elvárásain túllépő darabokat is lehet látni. Idén sem kezdődött ez másképpen: két előadás is különösnek ható dramaturgiával érkezett a fesztivál nyitónapjára.

Immár harmadik alkalommal rendezik meg a Miskolci Nemzeti Színházban a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált, amely koncepcióként a Miskolci Balett bemutatóihoz képest egy szabadabb kortárstánc felhozatalt mutat meg.


De még előttük, Szőcs Artur nyitotta meg Éder Vera fotókiállítását, aki évek óta „dokumentál” miskolci előadásokat. Szőcs Artur elmesélte a sajátos, feszült viszonyát a fotósokhoz, és arról is beszélt, hogy számára egy-egy fotókiállítás inspiráció tud lenni a rendezéshez. A Miskolci Balett táncosait látva lepukkadt városszegletekben, neki már a West Side Story jelent meg a lelki szemei előtt.

horizont_kiallitas.jpgÉder Vera fotója

Nem csupán fotókon láthattuk a szép számú miskolci táncost, de élőben is improvizáltak a megnyitó előtt, ki egyedül, ki párban. Kozma Attila, a fesztivál szervezője és a Miskolci Balett művészeti vezetője pedig magát a fesztivált nyitotta meg oldottan, egyszerű szavakkal.

A női alkotók és a pontosan kidolgozott, mégis esetlegességekkel teli látványvilág jellemezte mindkét előadást. A Litvániából érkező Airos Dance Theatre Kiméra gyöngyei című előadása egy nagy ívű, filozófiai mélységű vízió a létről, születésről és halálról. Amikor az alkotók úgy döntöttek, hogy ebbe a tablóba nem férnek bele férfi táncosok, férfi-női kettősségen túli, antropológiai mélységet nyitottak, ám ezt nem sikerült belső energiával megtölteni. Vagy a férfi princípium vagy a női princípium ereje hiányzott a produkcióból.

nok.jpgKiméra gyöngyei

A felvezető szöveg öt női archetípus belső változásáról szól. Ezekkel a szövegekkel táncelőadások esetén általában az a baj, hogy vagy semmitmondó, vagy bármihez köthető vagy a befogadó helyett értelmezi a színpadi történéseket. Itt az utóbbi történt: ez az előadás már a címével ad annyi befogadói muníciót, aminél többre nincsen is szükség.

A táncosok különböző életkora nem igazán látszott, ami viszont igen, az a hazai kortárstánc előadásoknál szinte példátlanul gazdag szcenika. Szélgépek, habgyöngyök, acélrudak tucatjai. Erős formával dolgozott az előadás, ami itthon akár látványszínháznak is nevezhető. Ez nem értékítélet, csupán az esztétizáló formát jelenti. Az Artus előadásai juthatnak erről eszünkbe, azonban azoknál egy pillanatra sem érezzük illusztratívnak a látványos történéseket, szemben a litvánok lassúdad produkciójával, amely így túlnyúlt a jól befogadhatón.

A görög Tzeni Argyriou Dr. Maybe Darling című előadása, ha lehet, még jobban próbára tette a nézők türelmét. A döntésképtelenségről szóló mozgásos performansz a nem döntésbe való folyamatos visszaesést nem csak eljátssza, de létre is hozza. Hosszan, nagyon hosszan és ötletesen járja az előadás a maga mókusköreit. Mindez a befogadói túlterhelés, éppen mert az általa tárgyalt folyamatot teszi átélhetővé, az előadás részeként nem csupán kellemetlen közérzet, de egyben a dologban való részvétel is. Értelme van.

no.jpgDr. Maybe Darling

A lufikkal, térelválasztóval, vetítéssel (végre egy előadás, ahol a vetítésnek valódi értelme volt: például az előadó bele tudott sétálni a saját szájába) kiprecírozott produkció szintén nagyon látványos, Ez a látvány itt sem öncélú, ám itt nem csupán körbemozognak valamit, hanem komolyan veendő és kortárs tanácsot is adnak: ne gondolkozz annyit, cselekedj! A 2010-es előadás nem csupán egy belső vívódást mutat meg, de közben reagál a környezetére is: a migráció például még 2010-ben nem volt benne a szövegben. A szövegnek egyébként jót tett volna, ha egy íróember sűrít rajta egyet: nem mintha szószátyár lenne az előadás, de az elhangzó szövegen érződik egyfajta civilség.

A közönségtalálkozókat Kutszegi Csaba kritikus, szerkesztő vezette, aki jól egyensúlyozott a szakmai kérdések és a hétköznapi néző számára is érdekes információk között. Cseh Dávid dramaturg pedig, aki a görögök előadását fordította tolmácsként egyszer az angolt angolra fordította. Ha eddig nem is ámuldozhattunk a kortárstánc innováción, tartalmas estéket szervíroznak számunkra a fesztivál szervezői.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Négy nap, hat ország, tíz táncelőadás

Szólj hozzá

fesztivál tánc Miskolci Nemzeti Színház