2019. nov 04.

Évvégi darabtemetések a Radnóti Színházban

írta: Török Ákos 11,27
Évvégi darabtemetések a Radnóti Színházban

Novemberben és decemberben három előadásától búcsúzik a Nagymező utcai teátrum, amely a színpadát is érintő környékbeli építkezés miatt idén is hét különböző helyszínen játssza produkcióit.

Bárány Boldizsár / utolsó előadás: november 18. 15 óra, Stefánia Palota

Ha nem is példa nélküli, ritkán kerülnek színre a Radnótiban gyerekelőadások. Ez 2010-ben még inkább így volt: hosszú évek után ekkor jelentkeztek kifejezetten gyermekekre (és szüleikre) kalibrált bemutatóval. „Életem első olvasmányélménye volt a Bárány Boldizsár. 1958-ban adták ki a könyvet, és egyszer egy karácsonyra megkaptam. Én akkor pár éves lehettem, és nagyon megszerettem, mindig ezt olvastam”- mondta a bemutató előtt Őri Rózsa, akinek ez volt élete első rendezése.

Szabó Magda verses meséjét Kovács Kriszta dramaturg írta színpadra, és a Vodku zenekar zenésítette meg. Hogy kilenc év múlva még mindig játsszák, még akkor is sokat elárul az előadás sikeréről és értékéről, hogy volt időszak, amikor levették a műsorról, majd ismét felkerült a repertoárra. Az utolsó előadásig még három alkalommal láthatjuk.

Üvegfigurák / utolsó előadás: december 3. 19 óra, Radnóti Színház

Tennessee Williams darabjainak egyik buktatója a bőbeszédű sziruposság, másik az önéletrajzi attitűd szokott lenni. Valló Péter rendezése ezeket több kritikus véleménye szerint is elkerüli. „A romantikus filmek áradatának korában, jobban mint eddig valaha, könnyen giccsessé válhatnak a történetek” – fogalmaz Szekeres Szabolcs, hozzátéve – „Valló Péter nem a vizualitás és a zene összefogódzó hatalmában, sokkal inkább Barabás András vadonatúj fordításában és a színészeiben bízik”.

uvegfigurak28_vener_orsi.jpgKováts Adél és Lovas Rozi az előadásban (fotó: Véner Orsolya)

A Radnóti Színház bemutatójának egyik legfontosabb erénye, hogy – miközben a williamsi túlmagyarázgatásból, a könnyen ragacsosságra csábító érzelmi megcsordulásokból a lehető legtöbb felesleget leveszi – távolságot tart mindenfajta tanulságkereséstől” – írta ugyanerről Dömötör Adrienne.

Az emberlét végességéről és törékenységéről szóló történetet, Kováts Adél remek alakításával szinte kereken két esztendő után búcsúztatják. A darabtemetésig még kétszer van lehetőségünk megnézni az előadást.

A művésznő és rajongói / utolsó előadás: december 6. 19 óra / Radnóti Színház

Az Osztrovszkij darabjából készült előadás több okból is rokon az Üvegfigurákkal. Mindkét történet időben és térben tőlünk távol született, mindkettőt Valló Péter állította színpadra, és mindkettő „jutalomjáték” egy-egy színésznő számára. A távolságot mindkét esetben csökkenti a fordítás (ebben az esetben Morcsányi Gézáé) és a rendezés. Valló Péter nem véletlenül az egyik legszívesebben látott vendégrendező hazánkban (a Radnótiban nem vendég, lévén ott ő a főrendező), mondják, mindenki szeret vele dolgozni. Az ilyenfajta „népszerűség” általában kétélű: pontosan elemez, ért a színészek nyelvén, de különösebb alkotói csemegére (amihez a színészeket és a teátrumot ki kellene billentenie a komfortzónájukból) nem nagyon lehet nála számítani. Erre szokás azt mondani, hogy korrekt előadásokat hoz létre. Ami pedig a színésznőket (vagy akár a színészeket) illeti, a Radnóti Színház különleges helyzetben van, több olyan színművésszel is rendelkezik, akik egymaguk képesek lennének a vállukon vinni egy előadást. Lovas Rozi is közéjük tartozik, noha a Radnótiban – éppen a kiváló színészgárda miatt – sosem szorul ilyesmire egy produkció.

muveszno.pngBörcsök Enikő és Lovas Rozi az előadásban (fotó: Véner Orsolya)

Túl a színházon, van az a jellemzője a darab világának, hogy pénztelen szerencsétlenekre és gazdag szerencsésekre oszlik. Ennek egy súlyos alesete az, amikor a gazdag férfi realizálni is óhajtja hatalmát a nincstelenségében kiszolgáltatott nő fölött” – írta Stuber Andrea kritikájában. A vidéki színházi közegben játszódó történet ugyanis a tavaly kirobban szexuális zaklatási botrányokhoz és a MeToo mozgalomhoz is hozzászól, de ezt nem a szokásos leegyszerűsítő moralizálás szintjén teszi.

Az utolsó előadás előtt még két alkalmunk van megnézni a produkciót.

Kapcsolódó cikkek

Az érzelgősség csapdája – Kritikák a Radnóti Üvegfigurák előadásáról
A nap fotója – az álmok valóságáról (Üvegfigurák)
A nap fotója – A művésznő és rajongói a Radnótiban

Szólj hozzá

színház hír darabtemetés Radnóti Színház