Bár ezt maga a színház indította el, amikor tegnap közleményt adott ki.

A közlemény szerint egy szerződéses kollégát azonnal hatállyal eltávolítottak, mert „erkölcsi határokat átlépő módon viselkedett” a színház dolgozóival szemben.

A történet mindösszesen ennyi volt, amíg a főpolgármester a Hír TV-ben le nem nyilatkozta, hogy „nyilvánosságra kell hozni, ki a zaklató a Katona József Színházban!”, és hogy ő erre fogja kérni az intézmény vezetését.

Azon túl, hogy innen kezdve már nem csupán a bulvársajtó fogja hajtani az ügyet, de minden magára valamit adó hírportál utána kell menjen a történteknek, egy ilyen nyilvánosságra hozatalra ha jól tudom, nincsen mód, ha az érintettek (az elkövető és az áldozatok) ezt nem akarják. Márpedig a Katona nyilatkozatából ez érződött.

Marton László és Kerényi Miklós Gábor után elcsitulni látszott a közbeszéd MeToo ügyben, ami nem szerencsés. Nem jöttek újabb ügyek, és kiderült, hogy az embereket nem annyira maga a probléma érdekli, mint a konkrét esetek, nevek. Valami akkor megmozdult, több szervezet is jelezte, hogy napirenden tartja a témát és keresi a megoldásokat. Mára ez elcsendesedett, és vélhetően nem sok minden változott a munkahelyeken. Ráadásul a színházi szakma nem jött ki jól, mivel más területeken (kivéve persze a politikát) nem borult ki a szennyes.  

Jobban jártunk volna, ha a budapesti Katona ezt teljesen berkeken belül intézi el, aminek a végén az elbocsájtott illető komoly bajban lenne (miként most is van), mert ezek után vélhetően nem szívesen dolgoznak vele máshol sem. Mert az biztos, hogy a színházi szakmán belül már szinte mindenki tudja, kiről van szó. Nem lennének találgatások, sem egymást meghallani sem hajlandó kommentáráradat és parttalan viták a közéletben.

Legyen bármennyire is jószándékú a polgármesteri beavatkozás,nem a konkrét eset szereplőivel kellene foglalkozni, hanem a problémával.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Bántalmazás a budapesti Katonában – A lovagiasság szabályai szerint elrendezve