A nap fotója – Bánsági Ildikó végre magához méltó feladatot kapott
Nagy Marival és Udvaros Dorottyával a Macskajátékban szerepelnek a Nemzeti Színház előadásában, amelyet Szász János állított színpadra.
A Nemzeti Színház Vidnyánszky Attila vezetése alatt nem sok jót kínált Bánsági Ildikónak. Vidnyánszky színházában ugyanis sokan szerepelnek, és kevés igazi főszerepet kínál. Udvaros Dorottya több ilyet is kapott, legutóbb talán a Bánk bánban, ami a színésznő nagy alakításai közé is került. Nagy Marinak önálló estje van, ezen túl inkább csak nagy pillanatai. Most három remek színésznő is összegyűlt Szász János érzékeny kezei között. Olyan játszótársakkal, mint Tóth Auguszta vagy Blaskó Péter.
Bánsági Ildikó / Mészáros Csaba előadásfotói a képre kattintva tekinthetőek meg!A darabot eddig igazi színészóriások játszották, hatalmas dívák és drámai színésznők. Udvaros talán az utolsó díva, Bánsági pedig az egyik utolsó női tagja a nagy színésznők csendesebben vigadó részéből. Nagy Mari pedig igazi tragika.
„Mi, emberek, csak egyféleképpen tudunk szenvedni és örülni, akár az élet elején, akár a végén tartunk” – írja Örkény István a Macskajáték című tragikomédiája elé. Ha előveszünk egy fiatalkori fényképünket, úgy tűnik az életünk egy önfeledt pillanatban megragadható és bár múlnak az évek, szenvedélyeik és szenvedéseink ugyanolyan elevenen élnek bennünk, mint hajdanán. Örkény így folytatja: „E groteszk történet főhőse özvegy Orbán Béláné, s a darab valójában az ő véget nem érő vitája, szájaskodó, alakoskodó, még a hazugságtól sem visszariadó pörlekedése mindenkivel, aki körülveszi: a lányával, a szomszédnőjével, Paulával s legfőképpen az ő München közelében élő nénjével, Gizával. Körömszakadtáig harcol, hogy zűrzavaros, értelmetlen és reménytelen szerelmét ráerőszakolja a világra. Megvan benne minden, amire az ember képes: egy piaci kofa nagyszájúsága és egy görög tragika fensége. Mit is tehetne mást? Orbánné a természet törvényei ellen harcol, mert semmibe veszi az öregséget, és hadat üzen a halálnak.”
Udvaros Dorottya
A Macskajáték először regényként jelent meg 1965-ben és nagy sikert aratott. Egy rendező, a fiatal Székely Gábor kérésére és inspirációja alapján írta meg Örkény István a levélregény színpadi változatát 1969-ben. Abban az időben a monológokból épített dramaturgiai forma úttörően modern volt, napjainkra már bevett gyakorlat, „posztmodern” forma. Az ősbemutatóra 1971 januárjában Szolnokon került sor és pár hónap múlva Székely Gábor a Vígszínház kérésére a Pesti Színházban is megrendezte Sulyok Mária és Bulla Elma főszereplésével.
A Pesti Színházban több mint egy évtizedig műsoron volt. „Orbánné mindannyiunkat túlél” – nyilatkozta Sulyok Mária. És így is lett. Még az ősbemutató évében még két magyarországi bemutató mellett Helsinkiben is színre került. Azóta a Macskajátéknak jóval több mint 100 bemutatója volt a világ számos országában. A századik bemutatón 1986-ban már kortárs klasszikusként tűzte műsorra a Játékszín újabb parádés szereposztásban: Psota Irénnel és Tolnay Klárival valamint az Egérke szerepében remekelő Törőcsik Marival. 1974-ben mutatták be a Macskajátékból készült játékfilmet, melyet Makk Károly rendezett.