Amikor fiatal voltam, mindig hason aludtam, majd egyre gyakrabban háton is. Háton álmodok a legintenzívebben. Az öregemberek, az egyhelyben alvók, a nyugodtak, az erősek háton alszanak. Az ég felé fordított arccal, megmutatva magukat, fentről szívva a levegőt. A szív onnan szív, és nem sokáig bír egy egész test súlya alatt nyomorogni, hátára fordul az öregember, és meghal.



A halál és az újjászületés mítoszok. Az ember nem hal meg, így feltámadnia sincs szükség. A lélek halhatatlanságának tévedése vezetett ehhez a barbár jellegű gondolathoz, hogy megújulhat az ember. Nem akarom elveszteni azt, amit nagy nehezen, negyven év alatt szereztem. A lélekvándorlás gondolata még mindig csak kissé testesített újjászületés.
Halál nincsen, élet van és lét. Ami nincs, az a lét, ebbe halunk bele jól-rosszul, előbb-utóbb. Nincsen semmi kérdés, nincsen egyéb válasz. Azt tehetsz, amit akarsz. Ha tudod, mit akarsz, balga dolog mást cselekedni. Azt helyes tenni, amit a legjobban akarsz, és aztán vállalni kell a következményeit. Eleinte amennyi jó, annyi rossz is történik velünk, mindegy mit csinálunk, igaza van itt Kierkegaardnak. De aztán szinte csak jó, csak azt kell tenni, amit akarunk igazán. Minden héten kétszer érdemes szeretkezni kedvesünkkel úgy, hogy szemben, gumi nélkül és csókolózva elélvezni együtt. Ha ezt megtennénk, nem nagyon mennének szét családok.