Bevezetés a szám-tanba (püthagoreizmus)
A modern természettudomány jó érzékkel nyúlt annak idején a számok tudománya felé, amikor nyelvet keresett, hogy a változó világ változásai változhatatlannak remélt törvényeit leírja., mivel a számokból, az arányokból, a szorzatokból, összegekből és különbségekből minden tudható, amire ember kíváncsi. A nagy hibát ott követte el, hogy a számokat mennyiségeknek értelmezte. Voltaképpen levágta a számok szellemi felét, és csak a fizikaival, a mennyiséggel törődött.
1
A számok minőségek, elsősorban minőségek, és csak járulékosan mennyiségek. A számsorunk első tagja az 1, nem abban az értelemben egység, hogy őt lehet összeadogatni, és vele lehet számolni, hanem abban az értelemben az, hogy teljesség, teltség. Ez a mérce, de abban az értelemben, hogy Isten. Az 1 a legnagyobb számunk. Ennél minden más szám kisebb.
2
A 2 az első érthetetlen dolog. Az 1 magától értetődik, tudom, érzem, látom, a 2 megmagyarázhatatlan. Ha az 1 teljesség, akkor hogyan lehetséges a 2? Meg nem tudom magyarázni, de fel lehet fogni. A 2 (pár, szülő-gyermek, barátok) természeténél fogva híján van valaminek, ennyivel kevesebb a 2 az 1-nél. A 2-őt, aki megérti, az már mindent ért. Ha az 1-ből lehet 2, akkor bármennyi is lehet. És a 2 természeti tény.
A magányos
Ha a magányos embert összeadjuk környezetével, akkor számszakilag 1 jön ki. Itt válik szemléletessé, amit a tudományról írtam. A magányos ember a legritkább esetben 1 (millió magányos emberből, ha egy az, akinek a magánya a teljességhez tart), a legtöbb magányos ember mérhetetlenül kevesebb, mint 2. Mondjuk, 1,1.
3
Hármas szám a természetben nem igen van (azt gyanítom, hogy nincsen). Ellenben annál inkább az emberi elme termékei között: a hegeli dialektika tézis- antitézis-szintézis hármasában, a kereszténység szentháromságában. A 3 az első páratlan, vagyis tökéletlen szám (az 1 nyilvánvalóan páros, mivel meghatározása szerint önmagával egységben van). A 3 a 2 teltségének feladása anélkül, hogy elérné a 4-et, ami már nagyon közel van az 1-hez megint. Ami 3, azzal gond van (lásd 3 here, három szem, 2 szeretőt tartani).
4
A 4 majdnem egy. Egy szám minél többször osztható maradék nélkül 4-el, annál közelebb van az 1-hez.
Végtelen
Ha az előző logikát követjük, akkor azt találjuk, hogy a végtelen van a számok közül leginkább közel az 1-hez, mivel abban végtelenszer megvan a 4. Ez is igaz, de az is, hogy a végtelen sok lényegét tekintve mégiscsak nagyon messze van az 1-től, és bármennyire is igaz, hogy a számsor a végtelenben összeér (vagyis nem lineáris, hanem körkörös), azt a lépést a végtelen és az 1 között elvileg nem lehetséges megtenni. Ráadásul nagyon másképpen is néz ki ez a két szám, az egyetlen és a rengeteg. Ezek nehéz dolgok, de azon érdemes elgondolkodni, hogy nem üdvösebb-e, ha leegyszerűsítjük magunkat, dolgainkat, javainkat, mint ha a másik végletet, a végtelen sok mindenfélét lapátoljuk magunkba, míg nem végeredményképpen, erőnk teljében felnézünk, és legfeljebb ha 127-ek vagyunk.
A számok minőségek, elsősorban minőségek, és csak járulékosan mennyiségek. A számsorunk első tagja az 1, nem abban az értelemben egység, hogy őt lehet összeadogatni, és vele lehet számolni, hanem abban az értelemben az, hogy teljesség, teltség. Ez a mérce, de abban az értelemben, hogy Isten. Az 1 a legnagyobb számunk. Ennél minden más szám kisebb.
2
A 2 az első érthetetlen dolog. Az 1 magától értetődik, tudom, érzem, látom, a 2 megmagyarázhatatlan. Ha az 1 teljesség, akkor hogyan lehetséges a 2? Meg nem tudom magyarázni, de fel lehet fogni. A 2 (pár, szülő-gyermek, barátok) természeténél fogva híján van valaminek, ennyivel kevesebb a 2 az 1-nél. A 2-őt, aki megérti, az már mindent ért. Ha az 1-ből lehet 2, akkor bármennyi is lehet. És a 2 természeti tény.
A magányos
Ha a magányos embert összeadjuk környezetével, akkor számszakilag 1 jön ki. Itt válik szemléletessé, amit a tudományról írtam. A magányos ember a legritkább esetben 1 (millió magányos emberből, ha egy az, akinek a magánya a teljességhez tart), a legtöbb magányos ember mérhetetlenül kevesebb, mint 2. Mondjuk, 1,1.
3Hármas szám a természetben nem igen van (azt gyanítom, hogy nincsen). Ellenben annál inkább az emberi elme termékei között: a hegeli dialektika tézis- antitézis-szintézis hármasában, a kereszténység szentháromságában. A 3 az első páratlan, vagyis tökéletlen szám (az 1 nyilvánvalóan páros, mivel meghatározása szerint önmagával egységben van). A 3 a 2 teltségének feladása anélkül, hogy elérné a 4-et, ami már nagyon közel van az 1-hez megint. Ami 3, azzal gond van (lásd 3 here, három szem, 2 szeretőt tartani).
4
A 4 majdnem egy. Egy szám minél többször osztható maradék nélkül 4-el, annál közelebb van az 1-hez.
Végtelen
Ha az előző logikát követjük, akkor azt találjuk, hogy a végtelen van a számok közül leginkább közel az 1-hez, mivel abban végtelenszer megvan a 4. Ez is igaz, de az is, hogy a végtelen sok lényegét tekintve mégiscsak nagyon messze van az 1-től, és bármennyire is igaz, hogy a számsor a végtelenben összeér (vagyis nem lineáris, hanem körkörös), azt a lépést a végtelen és az 1 között elvileg nem lehetséges megtenni. Ráadásul nagyon másképpen is néz ki ez a két szám, az egyetlen és a rengeteg. Ezek nehéz dolgok, de azon érdemes elgondolkodni, hogy nem üdvösebb-e, ha leegyszerűsítjük magunkat, dolgainkat, javainkat, mint ha a másik végletet, a végtelen sok mindenfélét lapátoljuk magunkba, míg nem végeredményképpen, erőnk teljében felnézünk, és legfeljebb ha 127-ek vagyunk.
