Együttműködők – A kis vakond, akinek a fejére csináltak
A HOPPartTársulat még nem tudott eddig meggyőzni, hogy önállóan képes izgalmas és értékes előadás létrehozására. A kitűnőre sikeredett – és még csak félkész állapotában látott - A kis vakond, akinek a fejére csináltak című darabjukban is két jelenleg pintér bélás színésznő (Roszik Hella és Szamosi Zsófia) viszi a prímet. Másrészről kiváló választás volt Máthé Zsolt verses szövegéhez nyúlni. Indulása előtte nagy pillanata a HOPPartnak az volt, amikor Zsótér Sándor rendezésében negyedéves főiskolai hallgatókként megcsinálták a szakmai körökben is elismert K Mama című előadást (amelyben egyébként szintén Roszik Hella magasodott ki K Mama megosztott szerepében). Később együtt maradtak, már Roszik Hella és Friedenthál Zoltán nélkül létrehozták a HOPPart Társulatot. Sem a Halálkemény – a mi dájhárdunk, sem a Kurátorokba létrehozott jeleneteik nem árulkodtak különösen izgalmas előadások létrehozásának képességéről, bár a fiatalos lendület ereje tagadhatatlan volt mindkét esetben. Hiányozni látszottak egy jó szemű dramaturgiai vezető, néhány kivételes színpadi jelenlét és egy-két alkatra írt karakter. A kis vakond, akinek a fejére csináltak viszont – mindezen feltételek kielégítése után - igazi csemege lehet minden színházba járó számára, a kőszínházakba szokottaknak és az alternativitás iránt fogékonyaknak egyaránt. Szórakoztató, szellemes és mégsem felszínes. Élvezetes egy óra. Herczeg Tamás is magának megfelelő pozíciót talált rendezőként, miközben klasszikus orgánuma, kiváló énekképessége előadóként is a helyükre kerültek. A stáblista alapján az előadás még nincsen kész, mivel az eredeti kiírásbeli tíz figura helyett ma csak ötöt-hatot láthattunk.
A kis vakond reggel, amikor kidugja fejét a túrása tetején, a fejére pottyant valaki némi székletet. Igazságérzete nem hagyja nyugodni, elindul kideríteni, ki a felelős ezért. A bizonyítás egészen egyszerű és kevéssé szofisztikált, mindenkinek előtte is termelnie kell némi ürüléket, amit hősünk összevet a fején hurcolt anyaggal. Öten váltott szereposztásban játsszák az igazságkereső kis házi átkot. Öt teljesen különböző, de egyként rendíthetetlen figura. Az előadás jelenetes szerkezetű, ahol az egyes történések nincsenek szigorúan egymáshoz rendelve, az első és utolsó jeleneteken kívül tetszőleges sorrendben előadhatóak. Nézhető csak szórakoztatásként, bár akkor sem megkerülhetőek olyan jelenségek számbavétele, mint a homoszexualitás, a drogok, az igazmondás és a felelősség. 
Ebben az esetben nagyokat nevetünk a szellemes minimalizmussal, érzékletes jelzésekre szegényített színpadon történteken. Nem lehet nem komolyan venni ezt a szemüveges kis figurát, aki az igazát keresve megdöbbentő eredményre jut végül. Nem olcsó csiklandozás és nem kuncogtatás ez, hanem egy-egy plasztikus képben felvillantott korkép. Valóban posztmodern abban az értelemben, hogy nem veszi komolyan önmagát sem, de klasszikus annyiban, hogy kíméletlen őszinteséggel megy minden egyes figura önmaga mélyére. Lehetne ezekben a kiválóan megírt figurákban gondtalanul lubickolni, azonban senki nem ezt választja. Legbizarrabbak Szamosi Zsófia alakjai, míg a legmélyebbről legtöbbet Roszik Hella mutat meg nekünk. Nem annyira elviselhetetlen ez a tragikum, mint a K mamában, vagy Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördögben, de messze nagyobb puttonnyal érkezik játszótársai merítéseinél.
Ebben az esetben nagyokat nevetünk a szellemes minimalizmussal, érzékletes jelzésekre szegényített színpadon történteken. Nem lehet nem komolyan venni ezt a szemüveges kis figurát, aki az igazát keresve megdöbbentő eredményre jut végül. Nem olcsó csiklandozás és nem kuncogtatás ez, hanem egy-egy plasztikus képben felvillantott korkép. Valóban posztmodern abban az értelemben, hogy nem veszi komolyan önmagát sem, de klasszikus annyiban, hogy kíméletlen őszinteséggel megy minden egyes figura önmaga mélyére. Lehetne ezekben a kiválóan megírt figurákban gondtalanul lubickolni, azonban senki nem ezt választja. Legbizarrabbak Szamosi Zsófia alakjai, míg a legmélyebbről legtöbbet Roszik Hella mutat meg nekünk. Nem annyira elviselhetetlen ez a tragikum, mint a K mamában, vagy Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördögben, de messze nagyobb puttonnyal érkezik játszótársai merítéseinél. A HOPPart kezdi megtalálni a maga embereit, a maga megszólalási módjait. Ez mindenképpen öröm, ha még ehhez egyelőre olyan erősítésekre is van szüksége, mint az egykori osztálytársak, Roszik Hella, Friedenthál Zoltán, vagy éppen Szamosi Zsófia. Ilyen koprodukciókból csak nyerhetünk.
