A melankólia egy helyes tudás arról, ami ténylegesen van. Az van, hogy bele vagyunk kerülve szálegyedül egy olyan világba, ahol sem azt nem tudjuk, miért vagyunk, sem azt, hogyan kéne lennünk, csak azt, hogy akárhogy is, de meg fogunk halni. A melankólia a világba vetettség pontos tudata.

A depresszió ellenben annak téves feltételezése, hogy mindaz a rossz érzés, szorongás, nyűg és megoldhatatlannak tűnő teher, amivel most képtelenek vagyunk megbirkózni, mindig ugyanígy lesz, azon változtatni nem lehet. Ez tévedés, minden esetben lehet változtatni. Ha más nem, akkor nem veszünk többé levegőt.

A melankólia alapjaiban helyes látásmód, de még messze van a bölcsességtől. A bölcs nem szomorú azért, mert egyedül van, sem azért mert meg fog halni.
De ezekről majd máskor.