Egy keserű szeretés emlékei - Árok szélén
Árok szélén
Árok szélén beteg rigó,
Reszketeg a szárnya,
Vágyódón néz át az árok
csupasz túlpartjára.
Árok szélén kis rigó,
Megremeg a lába,
Tán maradni volna jó,
Csak ezt citerálja.
Felemeli kicsiny fejét,
Felgerjeszti bús erejét,
Ívben feszül fájó teste,
Peckesedik begyesedve.
Ahogy teste terebedik,
Vad, fű, virág csendesedik.
Nézik némán büszke fejét,
Madárnyi nagy, bús erejét …
Árkot ugrott a rigó,
Eltörött a szárnya,
Egy törött szárnyú, bátor rigó
Lapul a határba’.
A túlparton gyönge párja
Ott marad örökké.
Árkot ugró madárkája
Nem jön vissza többé.
Soha, soha többé.
2000. augusztus 23.
Soha, soha többé.
2000. augusztus 23.
