Elmegyek, elmegyek

Elmegyek, elmegyek,
el innen messzire,
csak a lábam bírja,
a világ végire.

Láttalak felnőni,
lassan cseperedni,
szívemet ellopva
más szívét keresni.

Láttalak, oltárhoz
más férfi vezetett,
az „igen”-be a világ is
belebetegedett.

Láttalak aludni
más ember ágyában,
gyermeked születni,
s felnőni is láttam.

Láttalak boldognak,
s keserűen élni,
csendben öregedve
jobb sorsot remélni.

Látlak most reszketőn,
nyöszörögve járni,
halvány szemeiddel
a megváltót várni.

Elmegyek, el innen,
amíg bírja lábam,
szomorú sírodat
hogy soha ne lássam.