Tegnap éjjel az Echo tévé Civil Akadémia című műsorában egy lelkészszerű figura beszélt valamiről, és a jó és rossz fájának bibliai történetére hivatkozva valami ilyesmit mondott: „Azt akarta kifejezni ezzel a ’szentiró’, hogy…” Előtte sosem hallottam ezt a kifejezést.

”Szentíró”, lám, a nyelvhelyesség ellenőr engedi, de vajon nagybetűvel is engedi: Szentíró. Így is. Most kis- vagy nagybetűvel kell írni? Mert ha a Szentírás adott passzusának írójára gondolunk, akkor az bizonyosan személy (a veretes keresztény /és zsidó/ álláspont szerint Mózes). Ebben az esetben vajon kicsi vagy nagybetűvel kell írnunk azt a Szentírást írót, aki az adott részt írta a hagyomány szerint? Mert ha még nem is tudjuk a nevét, mégis bizonyosak lehetünk benne, hogy személy volt, valaki volt.
Másrészről a Szentírás is nagybetűvel helyes, és írója, vagy legalábbis ihletője maga Isten, vagyis ebben az esetben aztán minden egyes szentíró (vagy Szentíró) nevét bizonyosan nagybetűvel kell írni, és alatta Istenre gondolni.
Harmadrészt, elképesztően hülyén hangzott a szentíró (vagy Szentíró) kifejezés.