Filmnapló 15.
francia filmdráma ( feliratos )
Megérne egy külön könyvet, hogyan viszonyulnak a filmelőzetesek a filmekhez. Ennek a filmnek az előzetese (a címmel fűszerezve) egy sejtelmes, izgalmas, nyomasztó krimit ígérnek. A film nem egészen ilyen.
Egy háromtagú család videó felvételeket kap jelenlegi és a férj múltbeli életével összefüggő helyszínekről. Mellettük nyomasztó rajzok. A férfi nyomozásba kezd.
Egyik (freudista) olvasata szerint egy gyermekkori trauma valós-képzelt életre ébredésének anatómiája a Rejtély. Egy lehetséges, és sikertelen analízis.
Másik szerint, a megfigyeltség (nem közép-kelet-európai !) metafizikai szituációjának elviselhetetlenségét mutatja be. Azt a létállapotot, amikor valaki (Isten, Te magad, egy teve) állandóan lát minket.
Akárhogy is, mindezeken túl a film erőteljes gesztusokat tesz a társadalomkritika felé, egyrészt a valóságosságukat és egymást nem találó felső-közép osztálybeli intellektüel pár és az egzisztencianélküli peremvidéki, őszinte, érző apa-fia kapcsolat összevetésével, másrészt a bennszülött franciák arabokkal szembeni rossz lelki közérzetének megmutatásával. Ez az, ami elrontja a filmet. A jelenbe benyomakodó múlt, lehetséges léthelyzetem: ezek érdekelnek. A társadalomkritika partikularitása, a franciák nyavalyái a legkevésbé sem Na jó, a legkevésbé azért igen.
A színészek, a helyzetek, a zenenélküliség, az atmoszférák hihetetlenül pontosak, erősek. Igazán jó „tollú” szerzőt mutatnak. Akár jó film is lehetett volna. Kár érte.
Pitbull (2005) 2006.05.08.
lengyel krimi ( tolmácshanggal )
Közép-kelet-európai miliő, technikai és életvezetési pusztulat, valamiféle erkölcsi tartással. Öt különféle nyomozó egyként a létezés peremvidékén. Az egyébként klisékre hajló történetváz, a mindenek feletti morál létébe vetett hit töretlensége, a befejezés happy end-szerűsége el tudhat rontani sok mindent. Valahogy a Pitbull-t nem lehetett. Nyilván ez hitelesség kérdése: a szereplők, a történet, a léthelyzet, a sosem fekete-fehér figurák hitelességének kérdése.
Nem szeretem a tucatfilmeket. Ez nem az. Lengyel filmhét. Örüljünk neki!
Transamerica (2005) 2006.05.08.
amerikai filmdráma ( feliratos )
Végtelenül szellemes szójáték a cím, lévén a film egy transszexuális apa és hirtelen képbe kerülő nagyfia Amerikát átszelő utazását kíséri végig.
Ennyi talán elég is erről a filmről.
Marokkó (2005) 2006.05.11.
francia-marokkó romantikus filmdráma ( feliratos )
A Transamerica legalább giccses nem volt. Itt most lassított felvételek összenézéskor, naplemente a müezzinek árnyékában.
Most először mentem ki azért moziból, mert tényleg szar volt a film.
Rövidek éjszakája 2. (2003) 2006.05.16.
német rövidfilm-összeállítás ( feliratos)
Kevés (egy) kivétellel kedves-meglepő történetek kisemberekről, szerelemről, alkotásról, egyedüllétről és együttlétről. És miegymásról…
Az a bizonyos „egy” (A tenger) az egykor létezett létezéséről próbál mutatni nekünk valamit egy költői képsorozatban.
Üdítő filmélmény.
Tutira kamuzunk (1997) 2006.05.17.
francia vígjáték
Súlytalan kis vígjáték. De legalább nem amerikai. Vagy igen?
Tamara (2004) 2006.05.22.
magyar vígjáték
R: Hajdú Szabolcs Sz: Török-Illyés Orsolya, Nyitrai Illés, Szabó Domonkos, Kovács Ágnes
Ez másodszorra is üdítő!!
Bab’ Aziz (2005) 2006.05.28.
német – magyar – francia – angol – iráni – tunéziai filmdráma ( feliratos )
Mint a képes biblia: szép és felszínes. Igazi arab mesevilág ez, történetben történetek kelnek és burjánzanak, majd a végén egybeérnek. Akár jó film is lehetett volna…
Utolsó napjaim (2005) 2006.06.17.
francia filmdráma ( feliratos )
Nagyon nehéz érzelgősség nélkül mondani valamit a halál előtti utolsó napokról, egy halni készülő rákbeteg fiatalemberről. Nem is igazán sikerült ez Ozon-nak sem ebben a filmben, bár egyszer sem volt szirupos, és csak néha-néha hanyatlott lefelé ( a nővérrel telefonáló jelenet vége, kicsit sok sírás ), a legnagyobb hiba az volt, hogy nem találkoztunk össze. Persze, lehet, hogy ez az én saram. Nem éreztem, hogy rólam szólna.
A film messze legjobb jelenete a fiú és az apa beszélgetése az autóban. Ettől függetlenül is az Utolsó napjaim erőssége a párbeszédek (egy piros puszi a fordítónak) szemben a képekkel.
Jó film ez, amiből valami hiányzik.
4 évszak kis falumban 2006.06.29.
A promóciós plakát szlogenje az, hogy a Hukkle alkotói csuklanak. Való igaz. De most az is csuklik, aki egy lapon emlegette ezt a darab szart és a Hukklét.l
Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz (2003) 2006.07.21.
dél-koreai filmdráma
A moziról annyit, hogy izzasztó meleg és faszékek. De a legrosszabb az volt, hogy egy szinkronizált dvd változatot nyomtak le az átizzadt torkunkon, ami a keleti orgánum szenvedélyességét kiherélve, egy kedves-szelíden beszélő ( szerencsére keveset beszélő ) európai mester-ideált kreált.
Tanmese, aminek egyes részeit és a lényegét európai ember csak ugathatja. Annak ellenére, hogy egyszerűségében akár még érthetnénk is. Nem a mi hibánk. A Bin Jip-pel szemben itt nem éreztem, hogy sikerült volna Budapestre is eljuttatni azt a végtelenül egyszerű dolgot, amit mi az elviselhetetlenségig bonyolítunk.
Kim Ki-Dukot érdemes nézni. Ha más nem is, érthetetlen idegensége, vagy éppen gyanús ismerőssége termékeny gondolatokat eredményezhet.
