Némely megszólalásomból úgy tűnhet, mintha teljesen értéktelen dolognak tartanám a dohányzást, amikor olyanokat írok, hogy a cigarettázásban semmi férfias (ellentétben a szivarozással), és semmi szellemi (ellentétben a pipázással) nincsen, felszínes és kapkodó. A cigarettaszívásnak, a cigarettának igenis vannak praktikus és metafizikai szintű értékei is.

A cigarettát úgy kell elkészíteni (és ebben rokon a szivarral, és szemben áll a pipával), hogy egy olyan anyaggal kell a dohányt körültekerni, ami egyrészt egyben tartja a dohányt, ami nem nagy kunszt, viszont ugyanekkor éppen azzal a sebességgel ég, mint a benne lévő szárított növény, miközben minél kevésbé legyen mérgező a füstje. Ezt a cigaretta megoldja.

A cigarettázás úgy kezdődik, hogy egy kis lánggal meggyújtunk egy zsarátnokot a cigarettánkon. Innentől kezdve minden egyes szívással (és ez elsősorban a saját sodrású cigarettákra igaz, amelyek el-elalhatnak, ha nem jó ütemben szívják) a cigiző a zsarátnokot őrzi, védi, életben tartja. A cigarettaszívás a zsarátnok, a meleg óvása, és a tűz lehetőségének hordozása.