Magyarország zsidajai
Aki a zsidókérdéshez hozzá kíván szólni, nem teheti meg, hogy megkerülje Feuchtwanger Jud Süss című regényét, majd illik megnéznie a nácik Jud Süss című propagandafilmjét. Szinte minden benne van ezekben, amit a jobboldali antiszemitizmusról tudni érdemes. Benne van, hogy a magukra adó, hozzáértő középkori nagybirtokosok kivétel nélkül alkalmaztak egy zsidó embert a birtok pénzügyeinek intézésére, mivel világba szóródottságuk miatti kapcsolatrendszerük, illetve fennmaradási ösztönük erre kiválóan alkalmassá tette őket. Ahogy az is benne van, hogy egy alapjaiban inkább filoszemita, de legalábbis elfogulatlan irodalmi alapanyag miként torzul valami önmagával ellentétessé, ahogy hozzá torz lelkek nyúlnak.
Lehet nem szeretni a zsidó származású embereket kiválasztottság tudatuk évezredeken keresztül megmaradt gőgje miatt, de lehet tanulni is tőlük állhatatosságot, ahogy kultúrájukat, vallásukat egy olyan történelemben is megőrizték, amely összehasonlíthatatlanul cudarabb volt a mienkénél, és mi mégis 105 évnyi Kárpát-medencei itt tartózkodás után lemondtunk ősi kultúránk színe-javáról, most pedig amerikai szarokat nézünk és hamburgert zabálunk, miközben szittya magyarságunkat hangoztatjuk. Ők pedig megmaradtak.
Lehet nem szeretni, hogy a legtöbb gazdasági gócponton ők állnak, de nem szabad elfelejteni a Jud Süss üzenetét egy olyan népről, amely több évezrednyi folyamatos élethalálharcban, nem kevés emberáldozattal edzette ki minden egyes tagját, hogy bármikor, bárhol, bármiből képes legyen megélni, legjobbjait pedig arra, hogy akár a nemzetközi pénzéletben is képesek legyenek vezetővé válni. Lehet bankadókkal állami bevételeket szerezni tőlük, de ennek csak akkor van igazsága, ha a saját érdekeltségbe tartozó bankemberek nem mentesülnek ez alól.
Összességében, lehet utálkozni, mellet verni, de helyesebb lenne egy kicsit lecsendesedni, magunkba szállni, szétnézni legbelül, és feltenni a kérdést: miért a zsidókkal és a romákkal van nekem - aki nemzetben, magyarságban gondolkodom - a legnagyobb bajom, két olyan néppel, akik önálló, karakteres és évezredeken átívelve megmaradtak egy közösségnek? Nem éppen ezt szeretném én is elérni?
Lehet utálkozni, de érdemesebb lenne tanulni tőlük, magyar véreim az Úrban.
Hajrá Magyarország!
Lehet nem szeretni a zsidó származású embereket kiválasztottság tudatuk évezredeken keresztül megmaradt gőgje miatt, de lehet tanulni is tőlük állhatatosságot, ahogy kultúrájukat, vallásukat egy olyan történelemben is megőrizték, amely összehasonlíthatatlanul cudarabb volt a mienkénél, és mi mégis 105 évnyi Kárpát-medencei itt tartózkodás után lemondtunk ősi kultúránk színe-javáról, most pedig amerikai szarokat nézünk és hamburgert zabálunk, miközben szittya magyarságunkat hangoztatjuk. Ők pedig megmaradtak.Lehet nem szeretni, hogy a legtöbb gazdasági gócponton ők állnak, de nem szabad elfelejteni a Jud Süss üzenetét egy olyan népről, amely több évezrednyi folyamatos élethalálharcban, nem kevés emberáldozattal edzette ki minden egyes tagját, hogy bármikor, bárhol, bármiből képes legyen megélni, legjobbjait pedig arra, hogy akár a nemzetközi pénzéletben is képesek legyenek vezetővé válni. Lehet bankadókkal állami bevételeket szerezni tőlük, de ennek csak akkor van igazsága, ha a saját érdekeltségbe tartozó bankemberek nem mentesülnek ez alól.
Összességében, lehet utálkozni, mellet verni, de helyesebb lenne egy kicsit lecsendesedni, magunkba szállni, szétnézni legbelül, és feltenni a kérdést: miért a zsidókkal és a romákkal van nekem - aki nemzetben, magyarságban gondolkodom - a legnagyobb bajom, két olyan néppel, akik önálló, karakteres és évezredeken átívelve megmaradtak egy közösségnek? Nem éppen ezt szeretném én is elérni?
Lehet utálkozni, de érdemesebb lenne tanulni tőlük, magyar véreim az Úrban.
Hajrá Magyarország!
