Ebben az évben érte el a POSZT régi-új vezetése, hogy olajozottan fusson a szekér arra, amerre ők szeretnék, ám az ezt követő napok átszínezték a kellemes pécsi történéseket.

A POSZT-tal mindig baj volt, de azért aki tehette, elment néhány napra. Akkor tetőzött a baj, amikor a politika betette medvetalpát a POSZT-ra, és az frissen alakult Magyar Teátrumi Társaság bevásárolta magát szakmai tulajdonosnak a Magyar Színházi Társaság mellé. A Magyar Művészeti Akadémia is betette a lábát a fesztiválra, az egy ideje pénzdíj nélküli elismeréseket megfejelték pénzösszegekkel is, ami miatt többen nem is vették át ezeket a pénzdíjakat.

Zeck Juli és Kis Gergely Máté az Idióta előadásában

A megoldásnak a POSZT Tanácsadó Testülete ígérkezett, ahol a szakma képviselői, kicentizve az 50-50 százalékot politikailag, nagy nevek egyeztettek a POSZT-tal kapcsolatban. A kritikusok kiszóródtak a válogatók közül, majd lassan a céhtagok is a zsűriből.

Ha az Újszövetséget olvassuk, olybá tűnhet számunkra, mintha egy jó földeken élő, barátságos nép élne együtt a kedves rómaiakkal, akik mindenben segítik és megértik a zsidókeresztényeket. Ha mindazt kihagyjuk ebből az írásból, ami néhány nappal a fesztivál után történt: a Magyar Sínházi Társaság kilép a POSZT-ból, Karsai Györgyöt méltatlanul vádolják meg, aki pedig a Tanácsadó Testületből lép ki, Balogh Tibor levélben replikázik Karsai György nyílt levelére, a kritikusok céhe is szót emel Balogh Tibor magatartása ellen, olyan lenne az írás, mintha a béke szigetén vigadtak volna a színházi műzsák Pécsen. Ahogy Jézus kora a permanens és radikális zsidóság szabadságharcának (és nem sokkal később bukásának) legjava volt ez az időszak, a hazai színházi élet sem békés. Mégis ezt tesszük: csak a fesztiválról írunk.

Hajduk Károly és Vidnyánszky Attila A diktátor előadásban

A szabadkaiak és a debreceniek előadásáért már megérte a rekkenő hőség, ami Magyarország egyetlen mediterrán városában várta a fesztiválozókat. Ha nagyon pikírt akarnék lei, azt is mondhatnám, hogy fesztiválból más nem is nagyon. A korábbi vezetés alatt a fesztivál a belváros minden csücskében fortyogott és élt, most nyoma színházfalak és borsos árú belépők mögé húzódott.

A hírességekkel a szabadtérre szervezett közönségtalálkozók inkább csak szórvánnyal vonzott be érdeklődőket, ami a meleg miatt nem is volt nagy meglepetés. A szakmai beszélgetések (legalábbis az a három, amin voltam) jó hangulatú, intelligens, helyenként kifejezetten szívbemarkoló volt, ahogy a fesztivál díszvendégének, Molnár Piroskának az előadása dalokkal és történetekkel. Amúgy pedig jó Pécsen lenni. Csakúgy is.

A díjakkal kapcsolatban a lényeget már leírtam a hírben:a szakmai zsűri vagy csúnyán benézte Sardar Tagirovski Dosztojevszkij-rendezését, vagy az a szakmaiakon túli szempontok szerint ítélt. Egyik sem helyes. A szervezők úgy döntöttek, idén pattogós lesz a záró gála, nem lesz műsor, a díjak lesznek és a köszöntések, némi oldó humorral. És ez működött is.

Mészáros Blanka és Kocsis Gergely a Jeanne d'Arc előadásában

A jubileumi, huszadik pécsi színházi találkozót ugyan beharangozták, de mivel Vidnyánszky Attila utaztatni szeretné a találkozót, így lehet, ez lesz majd Pécs búcsúdala.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Az MSZT nem akar tovább asszisztálni a POSZT-hoz
Karsai György lemond tagságáról a POSZT Tanácsadó Testületében
Balogh Tibor szerint Karsai György megkerülte a szolgálati utat
A kritikusok céhe tiltakozik Karsai György kollégájukkal szembeni nemtelen magatartás miatt