A sepsiszentgyörgyiek sokadszor is bizonyították, hogy a legjobbak között a helyük, a kolozsvári végzősök előadása azonban minden tekintetben kritikán alulira sikeredett.

Nagyon nagy kamasz

Maria Wojtyszko drámája (Sam, avagy felkészülés az életre) a kortárs lengyel drámairodalom egyik legfrissebb darabja, amely egy válófélben lévő pár kamasz fiának az útkeresését követi egy ideig. Minden van benne, amit egy kamaszfiú számára dobhat az élet: iskolai abúzus, szülői alkalmatlanság, válás, szerelem. Nehéz a darabot önmagában értékelni, mivel a sajátos nyelv, amivel Bocsárdi László színpadra állította, önmagában élmény. A főszereplő által előadott számok néha musicalszerűen törnek elő a szöveg szövetéből a minimál díszletek között, a barlangalakú, hátrafelé egyre szűkülő tértöretekben. Nincsen és nem is kell ide semmiféle különösebb bonyodalom, elég bonyolult már önmagában is a kamaszlét.

Erdei Gábor (elöl) az előadásban

A Tamási Áron Színház „öregjei” marosvásárhelyi színinövendékekkel közösen játszanak, akikből gyanúm szerint csak néhányan szerepeltek Kisvárdán, legalábbis a korábbi fotókon többen vannak. Közülük Czirják Beatrix kap nagyobb lehetőséget anyaként és Korodi Janka a főhős szerelmeként. Mindketten jól oldják meg a feladatot. Általában igaz, hogy ha Pálffy Tibor benne van egy előadásban, nála nem igen van jobb a színpadon, ám most a nemtörődöm módon szabad apát alakító színészt is felülmúlta Erdei Gábor, aki Sam-ot, a kamaszt játssza. Megjelenése eleve „sikerre ítéli”, olyan, mint aki képes felfalni mindenkit, aki körülötte van: kövérsége egyszerre bájos és folyamatosan patakzó izzadsága miatt (a légkondi ekkor még nem működött) visszataszító. Erdei Gábor nem mórikál, nem színészkedik: éppen oda emeli el és rajzolja el a figurát, ahol a legjobban látszik, látszunk. Nem véletlen, hogy díjat kapott ezért az alakításért.

Az előadás kifejezetten szórakoztató, persze csak annak, aki szereti a szórakozás gondolatokkal súlyozott fajtáját. Arra is jó példa. hogy kőszínházakban is lehet megszokottól elütő formákkal dolgozni anélkül, hogy kísérletezgetésbe kellene kezdenünk. Nem mintha a kísérletezgetéssel probléma lenne, de hol látni olyat Magyarországon?!

Amitől nem nőnek a növendékek

A Kolozsvári Színművészeti Főiskola harmadéves végzősei improvizációkon keresztül maguk hoztak létre egy darabot, amit egyik tanáruk segítségével (a színlap nem jelzi, ki rendezte) állítottak színpadra. A Nálunk című előadás szintén a családi élet nehézkedéséről szól, megspékelve a szexuális másság újra meg újra feldobott labdájával. Ezt a labdát nem sikerült leütni, sem jól nincsenek megírva ezek a jelenetek, ráadásul önmagában a homoszexualitás már messze nem szól akkorát, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. 

Lehetséges, hogy a közös munka során sokféle tapasztalatra tettek szert a diákok, ám ennél több hozadéka nincsen ennek az előadásnak. Még az sincsen, hogy legalább láthatóvá válik, kik az igazán tehetségesek közülük, mivel ilyen jeleneteket, ilyen rossz tér ki nem használással középiskolában szokás előadni. Ennek ellenére Mostis Balázson lehetett érezni, hogy jó anyagból gyúrták – ha ez nem is a női ruhás jelenetéből derült ki, hanem leginkább Sardar Tagirovsky workshopjának másnapi munkabemutatóján. Eredetileg a Zabhegyezőt hozták volna, látatlanban is jobban jártunk volna vele mi is, ők is.

Másvilág

Kisvárda nem csupán azért más, mint amihez nagyvárosokban szokva vagyunk, mert szép terei vannak és 600 forintért egészen bizarr ízesítésű ukrán cigit lehet kapni feketén (vannak helyiek, akik nem is igen tudják, hol vannak dohányboltok). Nem sok helyen fordulhat elő, hogy helyiekkel egész estét lehet jól eltölteni az előadások után, arról nem is beszélve, hogy a Coffee Tea Area-ban a kiszolgálólány felajánlja a körmeit festő kritikusnak, hogy szívesen megcsinálja, mert ez a szakmája. Vagy a Bástya Panzióban, amikor egy szál cigarettát kérünk a recepcióstól, ő egy egész paklival ad, mondván, ez csak a vésztartaléka, de nem szereti igazán. Jó hely Kisvárda, és még jobb lenne, ha valahogy sikerülne a Művészetek Háza mellett még egy élhető és bejátszható játszóhelyet találni.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Nagymagyarok napja – Kisvárda 1.
Balkáni őrület – Kisvárda 2.
Füstbement terv – Kisvárda 3.
Morális könnyűvágta - Kisvárda 4.
Így csinálják a fesztivált, miközben Andrej hegedül - Kisvárda 5.
Majdnem elfújta a szél – Kisvárda 6.
„A fesztivál-bojkottok ihletői nagyban emlékeztetnek a metrós robbantások megrendelőire”