A tegnapi nap egyik általam legjobban várt előadás Kiss Szilvia és Gál Tamás Jelenetek egy házasságból című előadása volt, amit végül nem sikerült megnézni. A szakmai beszélgetés ma tehát duplán érdekes volt számomra.

Sok beszédnek sok az alja

Az előadásokról való beszélgetés minden fesztivál esetén kényes dolog. Eleve kérdés, hogy ezek a beszélgetések mennyiben legyenek könnyedek, mint egy közönségtalálkozó, és mennyire legyen bölcsészesek. Ebben a tekintetben Kisvárdán mindig is a szakmaiság határozta meg a produkciókról folyó diskurzust. Ennek a korábban bevált, az utóbbi években (három évvel ezelőtt, amikor itt jártam, biztosan) kevéssé jól működő formája Kisvárdán a felkért hozzászóló, aki minden egyes előadással kapcsolatban elmondja a véleményét, meglátásait, ami így a beszélgetés kiindulópontja. Ezt korábban például Fodor Tamás vagy éppen Máté Gábor tette meg, az elmondások alapján ott volt mit tanulni, min elgondolkodni. Miként három évvel ezelőtt sem, úgy ez a fajta szikár és szellemes intellektuális kiindulópont az első napok szakmai beszélgetésein sem akart megszületni.

Kiss Szilvia és Gál Tamás a Jelenetek egy házasságból előadásban

Pedig nagyon egyszerű a képlet: nagy tudású és jól kommunikáló szakember kell, akivel kapcsolatban az általa elmondottak alapján kizárólag a látottakról vallott gondolatait ismerjük meg. Ezzel szemben most a moderátorként jelenlévő Bodolay Géza az egyik napon lazán felénk dobja a labdát, hogy akkor induljon a beszélgetés (ami egyébként éppen tetszett is, bár, az is eszembe jutott, hogy vajon kap-e ezért pénzt), máskor saját (és izgalmas) meglátásaival vezeti fel a beszélgetést, de akár így, akár úgy, jelentősen többet tudunk meg a megszólalásai alapján az ő pályájáról és családjáról, mint jól esne (a nulla esne legjobban). Ebben társa is akad Árkosi Árpád személyében, aki ráadásul mindenhez hosszan szól hozzá, és a legkevésbé sem mond buta dolgokat, sőt, de rendkívül hosszan és szabatosan beszél, és szinte mindig saját rendezői munkája felől vagy felé közelít. Ezt ma sem úsztuk meg a Tündöklő Jeromosról való beszélgetésen, mivel rendezőként mindkettejüknek volt dolga Tamási Áronnal. Ám a Csavar Színház többekkel koprodukcióban létrehozott Jelenetek egy házasságból előadásáról való közös gondolkodás másként zajlott.

Csuja László dramaturg, rendező személyében volt felkért hozzászóló, aki komolyan is vette a feladatát, összeszedetten, izgalmas és érvényes szempontok alapján beszélt az előadásról. Amelynek szintén meggyűlt a baja a Zsinagóga színpadrázó akusztikájával és az elviselhetetlenség határát kísértő meleggel: e kettő és a zsúfolásig megtelt nézőtér volt az oka, hogy végül nem maradtam bent az előadásra. Lesz még lehetőségem megnézni, és az elhangzottak alapján erre az igény is egyre erősebb bennem. Csak egy tipp: az őrségi Hétrétországon lesz ez az előadásuk és egy vásári játékuk is az asszonyról és az ördögről. Sem a csendesen telt, szakrális tájon zajló fesztivált, sem azt a fajta közvetlen, sodró lendületű, szellemes játékot nem érdemes kihagyni, ami a Csavar Színház „szórakoztató” előadásait jellemzi.

Nagy Sándor és József Attila

A versenyelőadások és a versenyen kívül látható határontúli előadások mellett a fesztivál, a helyben lakók számára legalább ennyire érdekes része a kifejezetten szórakoztató produkciók. Lehet mondani, hogy abból a pénzből is inkább határontúli vagy hazai komolyabb előadásokat kellene idehozni (én is ezt vallom), de az is jogos, hogy akik itt élnek, a sok komoly előadás mellett egy Madách színházi előadás vagy éppen a gyerekkorában Kisvárdán tanuló Nagy Sándor izgalmasabb, mint a Radnóti Színház, a budapesti Katona vagy éppen a Miskolci Nemzeti Színház valamelyik fajsúlyos remeke. Mivel Nagy Sándor zenés-beszélgetős József Attila-estje nem szerepel a fesztiválprogramok között, így elképzelhető, hogy nem fesztiválprogram, bár az ingyenessége inkább ezt valószínűsíti. Amúgy mindegy is, mert a fesztiválozók számára ez is lehetőség, és egy nagy kamaraszínházi méretű teret meg is töltöttünk.

Nagy Sándor az Én, József Attila előadásában

A jó lendületű beszélgetést, ahol Nagy Sándor József Attila-szakértőként is jelen volt, zenés-verses, illetve zenés-énekes részek tagolták. Azon még valahogy túltettem magam, hogy ugyan, mitől lenne tudora József Attilának Nagy Sándor, ha még annyira is ő játssza a költőt a róla szóló darabban, ahogy azt is megértettem, hogy bizonyos hangokat nem tud kellő hangerő nélkül kiénekelni (nagyszínpadon ugyanis kiengedheti a hangját, amit most nem tehetett meg), de annál olcsóbb dolgot nem nagyon tudok színésztől elképzelni, minthogy zenei aláfestésre mondjon verset. A versek minden valódi mélységét egy szalonmusical szintjére süllyesztette ez a megoldás. Az mondjon verset, aki tud! Ha pedig tud, ne kelljen neki József Attilához zenei atmoszféra!

A mai kínálat úgy tűnik, inkább a könnyedebb igényeket elégíti ki: délután a Terror a kassai Thália Színház előadásában egy közönségbarát módon egyszerű darab a terrorizmusról és egy pilóta felelősségéről, este pedig szintén a könnyedség jegyében a Madách Színház Ügyes kis hazugságok című produkciója, illetve a Grönholm-módszer Kézdivásárhelyről, amely szintén népszerű témát, a pszichotréningek gyakran elmerogyasztó világát mutatja be.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Nagymagyarok napja – Kisvárda 1.
Balkáni őrület – Kisvárda 2.
„A fesztivál-bojkottok ihletői nagyban emlékeztetnek a metrós robbantások megrendelőire”