Egy tánc és más semmi
A most tárgyalt előadások (…) zárt művek, amelyek nem értelmezik újra és nem alakítják át, hanem adottságnak tekintik a hagyományos előadói-befogadói helyzetet: egy adott pillanatban ható, de azon jó esetben túlmutató műalkotással kínálnak meg minket.
A hazai és az európai kortárs táncban létezik egy markáns trend, amiben a táncosok nem csupán táncolnak (a szó szoros értelmében néha egyáltalán nem is táncolnak), hanem beszélnek is. Azonban nem karakterekből szólalnak meg, hanem saját magukból, saját magukról vagy éppen a táncról mondják el személyes élményeiket, gondolataikat. Ezek az előadások ezáltal kinyílnak a tánc, a táncos és a néző felé, olyan eseményekké válnak, ahol nem egy táncdarabbal találkozunk, hanem ...