A politikai helyzet abszurditása adta a lendületet, de most, hogy mindent tudunk, és nincsen semmi meglepő, érzem a cikkeken (bejegyzéseken), hogy lassan elbillennek a politikától. Ezt követve a blog elnevezését megváltoztatom Sólyom Bátor blogjára. Még annyi, hogy nem ez az eredeti nevem, ez egy figura, egy részemből képzett alak, akinek minden mondatával egyetértek, és minden mondatát vitatom. De inkább egyet értek. Olyan nagyon nem is vitatom, csupán mindig kimarad végtelen sok abból, amit elmond az ember. Egyetlen szóból kiindulva elmesélhető az egész világ.

Annyit segítségül, hogy ez a Krétakör Produkció Niebelunk lakópark című filmjéről szól.

Vutan szottyadéka, mézgás maradványa,
lassan összeolvad, mint hóember a pácba.
Nem maradnak sokan, csak egy német ember,
aki hamisan szózatot énekel, hogy beszarok a sorban
középre szorulva, késve megérkezve,
tudom, milyen ez. Te!

Nevetgélek, sírok, motyogok, hogy ejnye,
mivé lesz itt Wagner hallgathatatlan tette?!
Láttam már színházban, kórház labirint a várban,
ernyedt királyfaszok ondójától bátran,
három zseni között mégis fallá váltan.
Kopasz , gonosz törpe öntött pofán vízzel,
német akcentussal vezetgettek,
fal mellé állítva, szemem meregetve,
mit vállak fölött sejtek,
hogyan elegyednek a belterjedt sejtek.
Akkor, most lejtek – Tilo el.

...

Maja fátyla a világ, amitől nem látszik a valóság, az élet. Aki drogot használ és nincsen szakálla, az nem lehet bölcs. Fehér ember eleve szinte lehetetlen. Ahogy fekete is. Vagy indián. A drog nem ad semmit. Felspannol kicsit, aztán magadra hagy. Ha van valamid, akkor nyugodtan drogozhatsz. Aki drogozik a fátyolon keresztül sosem láthat, noha kezeit, de még nemi szervét is bele tudja nyomni a vékony selyembe. Bölcs ember drogos nem lehet. Olyan se, aki sokat zabál, vagy egyáltalán nem eszik.

A legviccesebb szó, amit életemben hallottam, a kofferkuli. Önmagában is az, de mögé képzelve azt a fiatal, kistestű figurát, amilyennel azonosítjuk, még határtalanabb a jókedv. Kofferkuli. A koffer szólóban is jó, föleg a "Nagy kofferbe jó pakolni" szólás, bölcsesség miatt, illetve a kaffer kifejezéssel való bizarr rokonsága hallatán. A kuli nyilvánvalóan a kula kifejezés farvízén lett az, ami a magyar fül számára. Ezt senki más a világon nem érheti, csak aki tud magyarul. Itt ez szembeszökő, de voltaképpen minden kifejezésünknél ez a helyzet, de még azoknál a nem magyar kifejezéseknél is, amit vagy értünk vagy egyáltalán nem, de mindig hozzáasszociálunk valamit, amit ismerünk a saját nyelvünkből.

Eldőlt tegnap sok minden, most már nincsen tennivaló, pihenjünk meg egy kicsit!

Jól vacsoráljunk be, igyunk nehány pohárnyi jóféle bort! Vége van valaminek, de még nem kezdődött el semmi. Ez a semmi a karnevél ideje, a már nem és a még nem között. Ünnepeljünk, nevessünk együtt a győztesekkel, örüljünk örömüknek! Koccintsunk arra, hogy szebb lesz a jövő, mert egyébként szebb lesz. Most nehéz év jön, a legnehezebb annak, akinek egy csöppnyi esze van. Most lezárul a magyarországi demokratikus út, vissza fogunk lépni, de ez sem baj. A baj az, hogy vezérre fogják bízni a vezetést, miközben csak egy beteg törpénk lesz. Ez a baj. De ma örüljünk, ünnepeljünk, nevessünk, keressük meg a győztesek között azokat a tekinteteket, akikben ...

  Testvéreim, feleim, atyafiak, palócok,

A magyar szürkemarha megdörmedt, tagjait csikkantotta, venyélés után immár tovább nem mattyog. Elég a sok csocsolázásból, itt az id ő a roggyanásra. Már nem elég nagy marhabelünkből betyárkörtét rázogatni a vörösbegyre, most betakartuk nagy béltoccsantásunkkal ezt az izgő-mozgó ki tudja, honnan eredt, kellemetlen verebet. Most miénk a pálya vérmagyar barátaim, komáim, cimborkák, fivéreim és nővéreim az Úrban. Jól döntöttünk, amikor vallástalan pogányságunkat anno keresztre cseréltük, mert végre megérkeztünk a dombra, ahol nem kereszt, nem bitóbűz, hanem egy ország, egy megroggyant, elfeledett királyság ütötte ma fel a fejét. Elég volt a nem magyarokból, akik mindenről mást ...