Az elromlik szavunk a legnagyobb ostobaságaink egyike, mivel a jó lényege szerint nem romolhat el. A gépek nem jók, legfeljebb hasznosak, de hosszú távon egyértelműen nem. Az a tény, hogy anya vagy, átváltozhat azzá, hogy hirtelen nem leszel anya? Az anyaság jó. No, az apaság már sokkal szofisztikáltabb dolog. Ami nem jó, azzal bármi megtörténhet. Az ember nem jó, ezt pontosan látta már az Ószövetség is. Ahogy arra is volt sejtése, hogy valami az ember körül romolhatatlan. Ezt később elnevezték léleknek, noha az a lélek messze nem pszükhé (pillangó) volt, sokkal inkább valamiféle nagy, egy helyben lévő komolyság. Az ember, ember voltát nagyon könnyen elveszítheti, sőt, inkább tűnik az életünk, emberségünk megtalálásának. És, akkor még mindig nem értük el romolhatatlan önmagunkat. Magunk, mag-unk. Embernek lenni cél, de nem végcél. Nagyon sokan lesznek emberré. Aki nem tud emberré válni, az kis szégyen, aki már az volt, és elveszti, az a legnagyobb szégyen. Sokan örökre. Akik ölnek és nem nők. Akár egy hangyát is. Nem emberelőtti, gyermekkorban, hanem már emberként.