A Trafóban heti egy alkalommal, havonként más és más tanárral folyik a kontakt improvizáció. Azt gondoltam, az olyan, hogy lazán odalebbensz egy nőhöz, valamit szövegeltek és mozogtok, ahogy tetszik. Ezzel szemben már a bemelegítésnél azt veszem észre, hogy mindenki a földön fetreng, én viszont nem érzem jól magamat a földön, nem is ott melegítek. Csak sejtem, hogy ki oktat, épp a falnak dőlve forgolódik, akár aki matt részeg. Nem fiatal és nem is jó alakú, kissé pocakos férfi. Mond valamit, de nem igen késztet arra, hogy csináljuk is. Talán, neki sem dolga, ahogy Hámornak sem. Hámorral szemben azonos azzal, amit tanít: ahogy tanítja, ahogy kinéz, ahogy beszél. Nem is azzal mozgat meg, amit mond, hanem kicsit meglök a szavai keltette légmozgással. Bármit szabad bizonyos kereteken belül, és hogy mik a keretek, azt nagyon hamar megérzed, meglátod. Alapszabály, hogy ne erőltesd a nemi szervterületeket, noha óhatatlan bizonyos mozdulatoknál az egymáshoz dörzsölődés. Ahogy forgunk egymáson, nem jó érzésem van. Pontosabban, ahogy a többieket nézem. Azt felfogom, hogy a helyzet erotikájának szintjét (vagy más néven, a libidómat) ebben a helyzetben nem esik nehezemre arra  a mértékre csökkenteni, amennyire ez abból az alaphelyzetből adódik, hogy olyanokhoz érek hozzá, akiket normál körülmények között jó lenne elcsábítani, vagy elcsábulni, de akik vadidegenek. Viszont itt nincs csábítás, az óranégyes zárásakor Bojtár Tamás arról beszél, hogy mindebben van valami nemtelenség, személytelenség, feloldódás valami közös tér- és létélményben. Én ezt nem érzem, sőt, ez nyomaszt a többiekben, mert én nem akarom elveszíteni annak tudását, hogy kihez érek hozzá, hol érek hozzá, és hogy ez alapvetően egy erotikus energiaáram. Az erotikus vonzás-taszítás nélkül meg sem mozdulnék. Erről hosszasan és többszöri nekifutásra is vitába elegyedtem kontaktosokkal. Az egyik (egy zenész) azt mondta, majd át fogok ezen is LENDÜLNI.
De nem fogok. Egyszer egy kontakt jam-et a földön csukott szemmel kezdtem el, és pontosan tudtam, ki ért mellém, vagyis, hogy aki mellém ért, mennyire vonzódik, mennyire izgul, mire érzékeny, még mielőtt hozzám ért volna. Tudom, hogy az igazság a személyiség feladásában van, és hogy végezetül minden egy – ez a kontakt metafizikája, és ez sokkal közelebb áll a teljes igazsághoz, mint Hámor akció-reakciója -, de azt gondolom, ennek nem itt és nem most van helye. A szeretkezésnél mindenki átéli, ahogy az ájulásnál és az álomtalan alvásnál is, nem szenzáció, de a minden egyes egysége nem a táncteremben fog létrejönni, szerintem.

A szabadság mámorító, ami közhely, vagyis igaz. Amikor bármit tehetsz, nagyon kevés szabályra van szükség, és a kontakt nagyon kevés ilyen szabályt köt ki. Nem a súlyát, hanem a könnyedségét érezheted a szabadságnak, ami gyanússá teheti, hiszen a szabadság alapvetően felelősség. Ez játék, és nem is nagyon könnyű játék, de messze van a szabadság ólmosságától.

Mindig azt éreztem, amikor néztem (ezért is nem sokszor néztem), hogy ezt sokkal jobb csinálni, mint nézni. És most már tudom, hogy tényleg úgy van, bár a nézés örömét is jobban érzem, ha majd nézem.

A kontakttánc kiindulási pontja valahol a küzdősportok környékén, az aikido, a judo tájékán van. Alapeleme a természetesség, ahogy Bojtár Tamás mondta,a minta a csecsemő, a kutyakölykök az utcán, akik azonnal egymáson hempergőznek, ahogy meglátják idegenekként egymást, a delfinek a vízben. Nem kell gondolkodni, csak hagyni, ami történik velünk, általunk. Ha valakire rámászol, azért, hogy onnan ne zuhanj le, csak Te tartozol felelősséggel. Minap egy improvizációban Grecsó Zoltán nagyon keményen fejre ejtette a ráugró Tuza Tamást, és egy pillanatra nem volt kétséges egyikük előtt sem, hogy ez kinek a hibája. Bojtár Tamás úgy lendült rá egy gyakorlatnál a 150 centis, 40 kilós lányra, hogy elhűltünk, és a háton fekvő lány nagyobb erőfeszítés nélkül tartotta kinyújtott lábain a 80 kilós embert. Azt mondta később, azért mer bárkire, a kezdőre is így felugrani, mert tudja, mert megtapasztalta és gyakorolta, hogy bármi is történjen, sem a társa, sem ő nem sérülhet meg. Ha felmész, neked kell lejönni, a másik nem is segíthet, hiszen vannak pillanatok, amikor egy segítően megfogott kéz az eredetileg elképzelt mozdulat szerves részeként esik ki a mozdulatsorból, ilyenkor törhet az orr, az áll. És tényleg, akkor nem fáj, akkor nem nehéz, ha teljesen engedjük magunkat. Ha mégis nehezek vagyunk, a másiknak mindig adott a lehetőség, hogy visszahengergessen, hogy finoman kiterheljen alólad, vagy szóljon, hogy másszál le rólam, mert megütlek nagy erővel.

Mivel egyáltalán nincsenek szabályai, mindenféle mozgás megengedhető, így akár a klasszikus balett, vagy az eszement rángatódzás is. Aki azt mondja magáról, hogy kontaktot szeretne tanítani, az taníthat, ehhez semmiféle felszentelt bizottság nem kell, hogy áldását adja.

Ez egy ilyen mozgás. Nem tánc, ahogy Hámor József tanítása sem tánc. Létezés.

Kapcsolódó cikkek

Reakció Hámor József akcióira