Sétáltam délután.
Kopár, unott falak,
fák között lézengtem,
mikor megláttalak.

Te is észrevettél,
bármily messze voltál,
a szemembe néztél,
elmosolyodtál.

Fehér voltál, beh szép!
a legszebb a téren,
s ahogy jöttél felém,
reszketett a térdem.

Mikor mellém értél
a templom-tér mellett,
elmentem melletted
- azóta kereslek.