Egy borivó értetlenkedései Hegyalján
A Fesztivál névadó hegy(ség)e Tokaj: a királyok borának vidéke, a borvidékek királya, a király borok vidéke. Szerintem, nagyjából érthető, mire utalok. Kérdésem: hogyan lehetséges, hogy a (Tokaj) Hegyalja Fesztivál területén kizárólag (kizárólag) gyenge minőségű (mondjuk, közép-asztali) borokat lehet kapni? És ez most valóban nem költői (álnaív, zsurnaliszta) értetlenkedés. Tényleg nem értem. Ígérem, tényszerű leszek és unalmas.
A tokaji pincészetekben 50-60 Ft-ért mérik a tölgyfahordóban érlelt Furmintok és Hárslevelük decijét. A Fesztivál ideje alatt az összes lehetséges többi helyen (közért, trafik, lakatos műhely, aluljáró) raklapokról árulják a műanyag palackos borokat 1,5 vagy 2 literes kiszerelésben 400-700 Ft-ért, abból a bizonyos koccintós fajtából. Ez eddig rendben is van: aki nem tudja megfizetni, nem akarja, nem érdekli, azt se tudja már, ki kivel van, és/vagy bármi más, annak jó, hogy van alternatíva. Alternatíva mindig jó, ha van: a választás lehetőségének léleküdítő szabadsága, és ehhez hasonlók. Olcsóbb bor, gyengébb minőség: a világunkban lévő rend megnyugtató bizonyítéka. Nincsen veszély, csiga. Tehát, eddig rendben, innentől nem értem.
A Fesztivál területén kizárólag ezeket a “kevéssé emelt minőségű”, műanyag palackos (mit jövök folyton ezzel a műanyag palackkal: mondjuk egyszerűbben: ócska, ezentúl mp) borokat lehet kapni, ráadásul, decinként 120 Ft-ért. Italt behozni nem lehet. Itt a kör vége. Jobbra-balra pillogok. Bortól savanyú a szám.
A pénzről csak annyit, hogy egészen abszurd élmény 120 Ft-ért megvenni az mp-t, miközben tőlem légvonalban 250 méterre az ország (és ezzel még mindig nem mondtam vastagot) legjobb Furmintját mérik…, amiért egyébként 200 Ft-ot is megadnék gondolkodás nélkül. (Mint ahogy erre, például a soproni VOLT Fesztivál szervezői lehetőséget biztosítottak, amikor beengedtek egy pavilonsornyi helyi pincészetet fesztiváljuk területére.)
Nem értem én ezt. Nem értem, hiszen (“A”, ún. kultürszociális modell, hogy ne mérné szíves örömest bármelyik tokaji pincészet a borait fesztiválméretekben 120 Ft-ért (lévén amúgy kis tételekben is csak 50-60 Ft-ért adja), és akkor a kispénzűek is finom bort ihatnának. Nem értem, miért ne lehetne (“B”, ún. élni és élni hagyni-modell) két-három pavilont nyitni tokaji pincészeteknek (ha nem elégít ki mindenkit az mp Furmint), oly módon, hogy mondjuk, 200Ft-ban minimalizálnák a termelők számára a borárat, hadd fogyjon az mp bor is (ha már valami miatt annyira …)! Tudom, hogy zömmel sörivók látogatják a Fesztivált, azt is tudom, hogy egy idő után teljesen mindegy, mit iszunk, és azt is tudom (lévén dolgoztam rendezvényszervezőként), hogy vannak dolgok, amiket nem tudhatunk.
Mégsem értem ezt. Borban az igazság – mondjuk. Hát, én is ott keresem. Most éppen Somlói Juhfark-ban, amelynek palackját (7 dl) születésnapomon egy Ráday utcai vendéglőben 3500 Ft-ért ittam, rá egy hétre egy élelmiszerboltban 1890 Ft-ért vettem meg ugyanazt, most közvetlenül a termelőtől 2 litert kaptam 1500 Ft-ért.
Ezt a Juhfark dolgot már értem is, de a tokaji helyzet megértéséhez, gyanítom, még sok innivaló van hátra… és attól félek, hogy mire majd megértem, már fel nem foghatom.
A Fesztivál területén kizárólag ezeket a “kevéssé emelt minőségű”, műanyag palackos (mit jövök folyton ezzel a műanyag palackkal: mondjuk egyszerűbben: ócska, ezentúl mp) borokat lehet kapni, ráadásul, decinként 120 Ft-ért. Italt behozni nem lehet. Itt a kör vége. Jobbra-balra pillogok. Bortól savanyú a szám.A pénzről csak annyit, hogy egészen abszurd élmény 120 Ft-ért megvenni az mp-t, miközben tőlem légvonalban 250 méterre az ország (és ezzel még mindig nem mondtam vastagot) legjobb Furmintját mérik…, amiért egyébként 200 Ft-ot is megadnék gondolkodás nélkül. (Mint ahogy erre, például a soproni VOLT Fesztivál szervezői lehetőséget biztosítottak, amikor beengedtek egy pavilonsornyi helyi pincészetet fesztiváljuk területére.)
Nem értem én ezt. Nem értem, hiszen (“A”, ún. kultürszociális modell, hogy ne mérné szíves örömest bármelyik tokaji pincészet a borait fesztiválméretekben 120 Ft-ért (lévén amúgy kis tételekben is csak 50-60 Ft-ért adja), és akkor a kispénzűek is finom bort ihatnának. Nem értem, miért ne lehetne (“B”, ún. élni és élni hagyni-modell) két-három pavilont nyitni tokaji pincészeteknek (ha nem elégít ki mindenkit az mp Furmint), oly módon, hogy mondjuk, 200Ft-ban minimalizálnák a termelők számára a borárat, hadd fogyjon az mp bor is (ha már valami miatt annyira …)! Tudom, hogy zömmel sörivók látogatják a Fesztivált, azt is tudom, hogy egy idő után teljesen mindegy, mit iszunk, és azt is tudom (lévén dolgoztam rendezvényszervezőként), hogy vannak dolgok, amiket nem tudhatunk.
Mégsem értem ezt. Borban az igazság – mondjuk. Hát, én is ott keresem. Most éppen Somlói Juhfark-ban, amelynek palackját (7 dl) születésnapomon egy Ráday utcai vendéglőben 3500 Ft-ért ittam, rá egy hétre egy élelmiszerboltban 1890 Ft-ért vettem meg ugyanazt, most közvetlenül a termelőtől 2 litert kaptam 1500 Ft-ért.
Ezt a Juhfark dolgot már értem is, de a tokaji helyzet megértéséhez, gyanítom, még sok innivaló van hátra… és attól félek, hogy mire majd megértem, már fel nem foghatom.
