Ma az IZP program előadásaié volt a főszerep a miskolci kortárstánc fesztiválon.

Az egyik meghatározás szerint minden most készült és/vagy előadott tánc kortárstánc, így a klasszikus balett csakúgy, mint például a hagyományőrző néptánc is. Ez a fesztivál bizonyosan nem eszerint szerveződött, hiszen se klasszikus balett, se néptánc nem szerepel a programban. Más meghatározása nincsen a kortárstáncnak, hacsak az nem, hogy kortárstánc az, ami nem klasszikus formákkal operál.

Mindez csak annyiból érdekes, hogy a Győri Balett Antigonéja, amelyet egy győri táncos, Sebestyén Bálint koreografált, nem igen illik ebbe a meghatározásba, lévén neoklasszikus, történetmesélős előadás. Az persze izgalmas lenne, mit kezd egy kortárs koreográfus ilyen magasan képzett táncosokkal, de ez most nem derült ki (Frenák Pál Fából faragott királyfija, amit részben a Nemzeti Balett táncosaival mutatott be, megmutatta, hogy nem könnyű kortárstáncba vinni klasszikus képzettségű táncosokat). Nem is igen érthető, hogyan kaphatott támogatást az IZP programban, ami a pályakezdő fiatalokat hozza helyzetbe.

Antigoné

Az előadásból szinte minden hiányzott, ami alapján kortárstáncnak nevezünk valamit: történetet mesélt, ezt alapvetően illusztratívan teszi, állításokat tesz kérdések felvetése helyett, és fekete-fehérben gondolkodik, ráadásul színpadrázó pátosszal fejeződik be. Ezzel együtt érdekes élmény ilyen magasan képzett táncosokat látni – színesítették a fesztivált.

Gulyás Anna (aki egy éven keresztül tagja volt a Miskolci Balettnek) Fekete kutyája szintén az Imre Zoltán Program keretén belül jött létre, és a kortárstánc minden jegyét magán hordozza. Ez persze definíció kérdése, és mint ilyen nem igazán érdekes, sem nem érték önmagában. A Jászberényi Sándor fekete tónusú novelláskötete által ihletett előadás ezt a sötét tónust levetkőzve egy agresszióval teli, mégis kedves világot mutat meg, elsősorban az arcukkal is játszó, gyerekként vagdalkozó férfitáncosok révén. Mellettük a nők komolyak, és ebből a kettősségből egy könnyebben emészthető darab született, ahol a nők nem személyek, inkább a Nő megtestesülései.

Mivel gyakran többen is szimultán vannak jelen, mindig jelentéses, mi vonzza a tekintetet. Ebben az esetben ez az egyik női táncos bugyija volt, és mint kiderült, nem csak a számomra, de még női nézők számára is, ez pedig nem jelent jót az előadás egészére nézve, ami túl hosszúra is nyúlik. Akár izgalmas is lehetett volna a férfi clownok és a nők csatározásai, azonban ezzel a kettősséggel nem élt a darab. Miskolci színészeket nem nagyon lehetett látni eddig a fesztivál nézői között (aminek egyik oka, hogy ők nap mint nap próbálnak), így jó volt most látni Harsányi Attilát, aki idén három címszerepet is játszik.

Fekete kutya

Az előadásokat közönségtalálkozó követett, amit most nem Kutszegi Csaba, hanem Fandl Ferenc, miskolci színész moderált, és ami ennek megfelelően kevésbé volt szakmai, inkább hasonlított egy klasszikus közönségtalálkozóra. Ezt lehet szeretni, nekem azonban voltak hiányérzeteim.

Mivel a közönségtalálkozó belecsúszott a zágrábiak Tartuffe-jébe, így arról sajnos lemaradtam. Az elmondások szerint ez egy intellektust erősen igénybe vevő produkció volt.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Kultúrák és kultúrátlanságok – A Horizont fesztivál 2. napja Miskolcon
Nők és egyéb látványosságok – A Horizont fesztivál 1. napja Miskolcon
Négy nap, hat ország, tíz táncelőadás