Egy olasz filmklasszikust, a Rocco és fivéreit írták és állították színpadra. Mészáros Csaba fotói. 

Már önmagában az is érdekes, hogy miután színpadra állította a „nemzeti négyest” (János vitéz, Az ember tragédiája, Csongor és Tünde, Bánk bán), Vidnyánszky Attila egy 59 éves francia-olasz film színpadi adaptációjához nyúl. Aki látta magát a filmet, tudja, hogy itt nem arról a trendről van szó, hogy alkotókedv és erő híján, nagy sikerrel futó amerika vagy amerikai jellegű filmslágerrel teljesítsük az elvárt bemutató- és nézőszámot.

A drámai történet a szülőföldről a nagyvárosba kerülő testvérekről, szeretetről, féltékenységről, megbocsájtásról és talán megváltásról, kristálytiszta és pontos. Ha ezt az időtől és tértől független történetet sikerül pátosz és érzelgősség nélkül színpadra vinni, egy kifejezetten jó előadás kerekedhet belőle, amelynek a nézőterén szem és lélek nem marad szárazon – írtuk cikkünkben, amelyben a nemzeti színházaink első bemutatóit ajánlottuk.

Kapcsolódó cikkek

Ezekkel az előadásokkal indítják az évadot a nemzeti színházak